1953. április 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

74

is egy olyan látszólagos ellentmondás, hogy a főváros intézete más megyei tanácsok területén dolgozik, az abból adódik, hogy jogutóda az ürszágos Kémiai Intézetnek és mint ilyen lát el feladatokat Budapest területén kivül.

Szeretnék még hozzászólni ahhoz a kérdéshez, hogy a Lindner elvtárs által említett látszólagos visszaesés az utóbbi években miért következett be. Nemcsak visszaesés van az utóbbi években, hanem bizonyos mértékű eltolódás is. Az eltolódás pedig abból adódik, hogy azelőtt, a magánkereskedelem Idejében az volt az intézet feladata, hogy megfogja a tőkések kezét és azt mondja, hogy állj, mert

to

ez törvénybe ütközik. A szocialista Iparon és kereskedelmen belül azonban erre nincs szükség ilyen mértékben. Az egyes szakminisztériumoknak, az ipari minisztériumoknak és a kereskedelmi minisztériumoknak is fel kell állitaniok egy saját minőségi ellenőrző hálózatot. A belkereskedelem részéről ezt a feladatot a kereskedelmi minőségellenőrző intézet látja el. Az üzleti hálózat ellenőrzése tehát belkereskedelmi vonalon folyik és nem vették szívesen, ha a tanáos intézete is erősebben dolgozott ezen a területen. Az élelmiszer- ipari minisztérium azonban máskép fogja fel a kérdést. Mi azt látnánk helyesnek, ha az üzemekben fognánk meg a minőséget. Bzért tehát attól kezdve, hogy a szakmai felügyeletet az FM“től átvettük, az in- tóaot összes dolgozóinak megadtuk a lehetőséget arra, hogy az élelmi- szeripari üzemekbe bemehessenek. Nem kell tehát az Intézet működését erre a területre is kiterjeszteni, mert ez már megvan: a tároa megadta az engedélyt hozzá és az üzemekbe el is járnak az Intézet dolgozói. Hogy 4.000-en felül volt a feljelentések száma az is nagymértékben éppen a minisztérium biztosítására és felszólítására történt. Mi az összes helyiipari üzemekben naponként vizsgáltatjuk aa Intézettel a kimenő árukat.

I- 53 - ‘ •

I \ '

i.