1953. április 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
89
■rc..4ŰM * u&Mp | I- 57 hogy politikailag nem tartja őket megbízhatóknak, hanem úgy érzi, hogy csak az készül el jól és helyesen, amit saját maga intéz el, így azután Irsai elvtársnő naponta 16-18 órát dolgozik, - ugyanakkor pedig a helyettesét egy alkalommal kilincs-tisztitáson kapták. Amikor megkérdezték őt, panaszkodott, hogy Irsai elvtársnő nem mer neki feladatokat adni. A káderpolitikára általában az jellemző, hogy az elvtársak elsősorban és majdnem kizárólag csak az illetőnek a szakmai megfelelőségét vizsgálják. Budapesten nem sok a zene-pedagógusok száma, általában ismerik egymást évek, sőt évtizedek óta és tudják, hogy az illető milyen zenetanár, hogyan zongorázik, stb. Nem dolgozzák fel az anyagot szabályosan nem kérnek a pedagógusokról információkat, hanem a saját emlékezetük alapján Ítélik, meg±,hogy milyen zenetanár az illető. Az a megállapitás, hogy semmiesetre sem bizhatjuk a zeneokt tást ilyen nevelőkre, általában nem a zenetanárokra vonatkozik, A mostani vizsgálat tapasztalatai alapján körülbelül 6-8 olyan nevelő van, akit az osztály szükségesnek látna a mostani ok- ^ tatási évad végével elbocsátani, és a következő évben nem foglalkoztatni. Egy további kérdés volt, hogy az osztály hogyan kiséri figyelemmel a kiváló képességű hallgatók előbbrejutását. Meg kell mondanom, hogy eddig nem kísértük figyelskmel. Kaptunk egy számadatot, hogy körülbelül ennyien mentek felsőbb oktatásba, de szemHyszsrint a kiválóbb hallgatók előbbrejutását, továbbtanulását nem kisértük figyelmmel. Ez hibája volt az osztálynak. A magán-zeneiskolák száma megközelíti a százat. Ezek között vannak még olyanok, amelyeknek több, mint loo hallgatója van. Ezek 2-3 szobás magánlákásokban működnek. Éppen ezért az ellenőrzés is meglehetősen nehéz, - de nehéz a zeneiskolának olyan módon * , „ , • *£/"
