1952. október 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
54
I j <1 zalommal, mint saját üzemi orvosához. A csepeli papírgyárban majdnem T- ■ +>£ Vfr t mindenkivel tegeződik bácsi, 6 maga is keresztnevükön szólitgatja a dolgozókat, mindenkinek a körülményeit ismeri. Sokan voltak rendelőjében, de körülményeiket ismerve rövid idő alatt el tudta intézni őket úgy, hogy a dolgozók megelégedéssel távoztak. Itt van azután a beruházások kérdése. A kerületben is látom, hogy azok a bizonyos véghatározatok nem mindig eredményesek. De tartanak az üzemekben felvilágosító előadásokat az újonnan bekerülő dolgozóknak, meg a régebbieknek is. Úgy látom viszont, hogy ezek a balesetelháritó előadások inkább formalák, mint lényegbeliek, vannak persze helyek, ahol jók az előadások. megemlíti a jelentés azt a bizonyos kettősséget, amelyről már Arató elvtárs is szólott. Megvan ez a kettősség a kerületi taná-' csóknál is. Az üzemi árvos személyzeti lég a kerületi rendelőintézet vezető orvosához tartozik. Az üzem egészségügyének pedig elsősorban a tiszti orvos a felelőse. Az üzemi orvos természetesen inkább a rendelőintézet vezetőjével tart kapcsolatot, mint a tiszti orvossal, üh- hez járul még, hogy a kerületi tiszti orvos, mint a mi kerületünkben, túlzsúfolt munkával. ívz üzemegészségügyi feladatokat tehát nem tudja úgy ellátni, mint kellene. Nem tér ki a jelentés arra. a bürokráciára, amely irodai munkával köti le az üzemi orvos idejének jórészét. Panaszkodnak is miatta az üzemi orvosok, valami 12 féle kimutatást és nem tudora hány fél le listát kell késziteniök és szerintük nem is mindegyik kimutatásra volna szükség. > Nem foglalkozik a jelentés azzal, hogy az üzemegészsegügy nemcsak közvetlenül a dolgozókra hot károsan, de közvetve a területre is. Ezt láttam a csepeli papírgyárnál is, de ezt látom a kerületben is. Kiskorom óta a Ghinoin-gyár környékén nevelkedtem és Sh I » mm ■» * * v V
