1952. augusztus 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
116
* > J I-77 - J A * / / ! J hogy társadalmi munkára túlságosan ne vegyék őket igénybe, mert a pedagógusoknak legalább annyi órát kell előkészülniök, ahány órát tanítanak. Ez szabály és erre nagy súlyt kell helyezni. Egyszer elém terjesztettek egy pedagógust jutalmazásra. Megkérdeztem, hogy mit csinált az illető és erre azt felelték, hogy kitűnő társadalmi munkát végzett és ezért megérdemli a jutalmat. Azt mondtam, hogy ha a társadalmi munkát jól végezte, az az ő dolga, - de ha egyébként nem jó pedagógus, akkor nem vagyok hajlandó neki jutalmat adni, mert elsősorban jó pedagógiai munkájáért kell kiérdemelnie a jutal- mazást. Mi a pedagógust elsősorban um azon keresztül Ítéljük meg, hogy hogyan tanit és azoknak a tanulóknak, akikkel foglalkozik, milyen a tanulmányi előmenetelük. Azt hiszem, hogy az osztálynak a pedagógusok felé is több szivvel-lélekkel kellene dolgoznia. Sz A mi propaganda-munkánkból, agitációnkból még mindig hiányzik az érzelmekre való appellálás. A pedagógus könnyen mondja, hogy: én észlény vagyok, - de ó is húsból és vérből van összetéve és vannak érzelmei, amelyeken keresztül hat- _ ni lehet rá. Szívleljék meg ezt az elvtársak és a jövőben eszerint dolgozzanak. A jelentésből megállapítható, hogy van előrehaladás, - annak ellenére, hogy még rengeteg tennivaló van az oktatás terén. Egy évvel ezelőtt a Végrehajtóbizottságnak még az volt a fő problémája, hogy hógyan biztosítsa a tanulást, - ma viszont elérkeztünk oda, hogy komoly kritika tárgyává tudjuk tenni a tanulmányi színvonal emelkedését. Egyszóval: lényegesen más problémáink vannak, mint egy évvel ezelőtt. Ez az osztály jobb munkáját dicséri. Tovább kell menni ezen az utón. Szó esett arról, hogy az egyik pedagógusnak van kitűnő módszere arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet jól és könnyen tanítani a helyesírást. Miért nem teszik ezt a módszert kttxkimuncí közkinceé? I | í “ mr
