1952. május 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
39
i dolgozott egy napirendi ponton és az aktívákat ia belekapcsolták a munkába, tehát érvényesült a főváros lakossága egy részének bevonása, a0 mikor pl. a kereskedelmi állandó bizottság a maga aktíváin keresztül meg0 nézte, hogy milyen hiánycikkekkel foglalkozik az ipari osztály, stb. Elnök: Mindenki választ kapott a kérdésére? /Ige n;/ H a r r e r: Meg kellene állapodnunk abban, hogy a kiválasztott tárgykörben mit kívánunk a tanáoosal tárgyaltatni: eredményeket és hibákat, vagyis beszámolót, vagy pedig feladatokat, tehát prog- rammot. Természetesen a beszámoló is előrelát és vet fel feladatokat, és a programmban is számolni kell a múlttal és a jelenlegi helyzettel, de mégis meg kell tenni ezt a különbséget, mert különben a beszámoló - mint láttuk is - elkerülhetetlenül a panasziroda felé vezet. A tanácsülésnek sokkal inkább az lett volna a feladata, hogy a helyi ipar, illetőleg a. népművelés problémáival foglalkozzék, a jövő feladataival, ehelyett mindenféle bajokat mondtak el a nagyobbaktól kezdve egészen a legapróbbakig. Én azon az állásponton vagyok, hogy a jövőben ne beszá0 móló legyen, hanem előterjesztés, amely a feladatokra fordít nagyobb gondot, arra, hogy mik a szükségleteink, hogyan lehet azokat megoldani, ^ milyenek a lehetőségeink. Ha pedig beszámolóról van szó, akkor felvetődik a kérdés, hogy kinek a beszámolója legyen. A felszólalások azt mutatják, hogy itt némi zavar van. Kétféle beszámolóról lehet szó. Lehet szó arról, hogy a végrehajtóbizottság számol be és ezt a beszámolót az állandó bizottság kritikával kiséri. A másik az, hogy az állandó bizottság számol be a maga működéséről és arról, hogy mit tapasztalt a feladatok és a határozatok végrehajtása során. Az pedig, hogy kinek a beszámolójáról van szó, eldönti az előadó kérdését is. Ha a végrehajtóbizottság tart beszámolót, akkor megoldható * * úgy is, hogy a végrehajtóbizottság előadója tartsa meg a beszámolót,de I .33 . b ^ Ipf