1952. február 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
54
> >i V *■*» -v .- mm ! vannak és a III.negyedről szóló jelentés tárgyalásé során még az osztályvezetők is úgy vélekedtek, hogy nem lehet teljesíteni a tervet. Szóval nehéz volt a feladat, sok objektív körülmény is közrejátszott, de hozott akkor a VB egy határozatot arról, hogy igenis teljesíteni kell a tervet: minden körülmények között oda kell hatnunk, hogy 1951.évi tervünket teljesítsük. Elért eredményeink nem lebecsülendők és ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy dolgozóink megértették a terv'eljesités jelentőségét; továbbá annak, hogy osztályaink és vállalataink Vezetői határozataink meghozatala után alaposabban kézben tartották a feladatot. De - mondom - eleinte nagy volt a kishitűség: ezt a feladatot nem lehet ellátni. Általános volt ez a nézet. A tanulság szerintem az, hogy a mi feladatunk a nehézségek legyőzése. Nemzetgazdaságunk lehetőségeinek határán belül elő kelih teremtenünk azokat az anyagokat és egyebeket, amelyek 1952.évi tervünk teljesítéséhez szükségesek. Meg kell teremténünk a lehetőségeket. Ami az egyes kérdéseket illeti: azt hiszem, hogy a hozzászólásokban felvetett néhány kérdés megvilágításra szorul. A kérdés: elvi kérdés, - és úgy hozzuk ezt a jelentést, mint amelyben beruházás es felújítás van; nem hozzuk tehát egész termelési tervünket. Azt hiszem, hogy ez nem helytelen, hiszen a tanácsnak most már több, mint 140 vállalata van, megközelítőleg 90.000 dolgozóval. A gyáraknak ss üzemeknek szétszedése, a VB elé egyenként való hozatala , hatalmas anyagot jelentene, nem is volna módunkban áttekinteni. A Kardos elvtárs által felvetett mozgalmi számokra nezve a következőket mondhatom: Hogy a főváros dolgozóira milyen hatással volt 1951.évi tervünk teljesítésének eredménye, azt úgy is ki lehet fejezni, hogy a.z eredmény hozzájárult a lakosság kiszolgáldSh _______________________K.- . ____- 24 -
