1952. február 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
63
/ , 1 - 39 - i nem veszi el, aki éppen nem akarja. Ezt a bizottság is kifogásolta. Megnéztük a leltárt és megállapítottuk, illetőleg láttuk, hogy egy Pék nagy kenyérdagasztd teknőben^ttdbél van, a másikban pedig AfcéMfr mák volt kiterítve. A leghatározottabban utasítást adtunk, hogy ennek igy nem szabad lenni. Találtunk mi is az elvtársak által fel vetett hiányosságokat. Ezek azonban valamennyien nem fértek bele a jelentésbe. Sok helyen csak általánosságban tudtunk az egyes problémákra kitérni,- például: hogy a raktárakat nem kezelik szabályszerűen; hogy leg- ^ több helyen a gazdaasszony, illetve szakácsnő kezeli a raktárakat, és igy tovább. Ezeket mindenesetben ott azonnal leállítottuk. Szeretném megemlíteni, hogy a 7.42 forintos napi ellátmány- ahogyan a jelentésbe is belevettük - úgyszólván minden otthonban probléma volt. Amikor a kérdést tovább firtattuk, a kisebb gyermekeknél elmondták, hogy gondos beosztással azért ki lehet jönni, de azokban a gyermekotthonokban, amelyekben 10 éven felüli korú gyermekek vannak, különösen ott, ahol 13-14 éves fiúgyermekek vannak - ott mindenütt felvetették, még a legjobban ellátott otthonoknál is, a 7.42 forintos átlagot. A Szilasi-uti otthonban, amely gyógyító jellegű gyermekotthon, a gondnok kimutatta, hogy az év elejétől kezdve addig az ideig, vagyis 21 napon keresztül naponta tételesen vezetik a kiadásokat, kigrammozva az élelmiszer súlyát és feljegyezve annak értékét is. így kimutatta azt, hogy napi átlagban 8.67 forintos összeg jött ki nekik. Voltak ugyan napok, amikor 6.forint « és valamennyi fillérre tudta leszorítani a költségeket, de voltak napok, amikor 12-13 forintot tett ki az egy napi ellátmány. Azt hiszem, nem volna helyes, ha a Végrehajtébizottságot úgy próbálnánk meggyőzni ebben a kérdésben, hogy a 7.42 forintos ellátmány mindenképen elégséges. Ezért .azt javasolom, - úgy gondolom, hogy a bizott63 *■' ■ -4 -. :> 4 i ___
