1952. február 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
85
! — 2 J - 52 - 90 1 elégítő. Már pedig a fegyelmezetlenség nem méltó egy szocialista állam sportjának színvonalához. Keresztesiné: A jelentésben az ad 1. és az ad 2. pontokkal nem értünk egészen egyet. Az elvtársak megfogalmazták, hogy az OTSB adta meg a sportkörökre vonatkozóan a fejlesztési számot. Ebben a tekintetben komoly vitája volt a SZOT-nak és az OTSB-nek. Azok a számok, amelyeket az OTSB megadott, nem voltak reálisak, mert nem mérték fel azt az erőt, amelyet be tudtunk állítani a sportkörök elnökségeibe és nem mérték fel az aktívák számát. Mi meghatároztuk, hogy 1500 sportkört fogunk felállítani, de nem volt határozott számunk. Úgy határoztunk, hogy 1951.végére 1000 sportkört fogunk felállítani. Akkor azonban nem voltak biztosítva azok a feltételek, - és ez később ki is jön - hogy a társadalmi aktívákat nem tudták olyan mértékben fejleszteni. Nem tudunk beállítani annyi sportkört. Dehát itt nem az volt az ok, hogy az MTH-iskoIákat összevonták és hogy szakmai átcsoportosítások voltak, hanem az, hogy nem állt rendelkezésre az az aktiva-hálózat, amelyre rá tudtuk volna építeni a teljesen újjászervezett sportköröket. B'" Ezért maradt le a terv teljesítése. A másik, amit szóvá akarok tenni, hogy a sportköri tagok számával kapcsolatban a fél százalékot sokkal hosszasabban hozzák ki az elvtársak, mint egyéb pontokat. Véleményünk szerint az lett volna a helyes, ha az elvtársak helyesen vetették volna fel a valóságot. Ellenőrzésünk alapján megállapítottuk, hogy a sportköri tagok száma csak papiron van meg. Sajnos, általában úgy néz ki a helyzet a sportköröknél, hogy amikor az egyesületeket átszerveztük és szocialista alapokra helyeztük a sportot, akkor megindult olyan kampány, hogy sportköri tagokat szervezzünk a sportkörökbe. A SZOT adott ki tagsági könyveket, ezeket azonban csak szétosztották, - de sz OTSB és mi magunk sem találtuk meg azt a helyes irányvonalat, amelyen a sportköri tagokat foglalkoztatni tudtuk volna. Meg--volt tehát a ■ «£ ■ - - -
