1952. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
93
l V i r á g n é : Kapcsolódó© a nevelés kérdéséhez. Fontosnak tartom, hogy ahol ennyi Ítélönféla természetű és hajlamú gyerek van együtt, ott olyan nevelők legyenek, akik az uj nevelesi formával tisztában vannak. Az uj nevelési forma pedig nem a fenyegetésekben és büntetéseken indul el, hanem a meggyőzésen 5s a megértetésen, vagyis a szeretétén keresztül kivan érvényesülni, ahogyan ezt Makarenko tanítja. Nem tudom, ho .y ezen a téren mennyire vannak felkészülve a nevelők is nem eegyformán kezelik-e a gyermekeket. Vannak olyan - nem azt mondom, ho y rossz, mert rossz gyermek nincsen, legfeljebb csak félrenevelt, vagy esetleg meg nem értett gyermek van. Tehát ven-e annyi előképzettségük ez elmek az oktatóknak és nevelőknek, hogy meg tudják állapítani egy gyermekről, hogy az valéban nehezen nevelhető gyermek-e, vagy pedig csak pillanatnyi ro• szalkod ■ s, csintalenség van a gyermekben. Nem látom c munkát eléggé szervezettnek. Beír szervezettebb, mint kezdetben volt, da szervezetlenséget látok egyrészt azért, mert Mosonyi elvtárs ezt mondja, hogy a gyermekek 10 vizsgálaton mennek keresztül. Ha 10 vizsgálaton mennek keresztül, milyen az ez orvosi vizsgálat, amely ennyi vizsgálaton kereszt"l sem tud valamit megállapítani. Nem ártana utánanézni, hogy kik és hogyan vizsgálják meg ezeket a gyermekeket. Araikor visszajönnek otthonról ezek a gyermekek, nem lehetne-e módot találni arra, hogy ne kerüljenek rögtön a kollektíva közé, hanem valamilyen, úgynevezett el "készítőn keresztül menjenek oda be. Nem tudom,'- hogyan lehet ezt megoldani, az azonban kétségtelen, hogy nem lehet őket azonnal összeereszteni a többiekkel. ^ A döntő kérd .'e az, hogy ilyen sokféle gyereket jól tudjunk nevelni és oktatni., ho y valóban azt érezzék, hogy otthonban vannak. Ennek | az előfeltételei, különféle nehézségek miatt, nem mindenütt vannak biz- ? tositva. Kezdem ott, hogy a nnvelök nem mindenütt megfelelők, nincsenek meg mindenütt e gazdasági feltételek, Azok a gyermekek, akik hazulról elkerülnek, sokkal többet várnak, mint amennyit o thon kaptak. Olyasmit képzelnek, hogy aranyéletük lesz. Mindegyik a maga módján képzeli el az aranyéletet. I- yen rend és tisztás-g, azonkívül mindegyik érezze, hogy ^ az otthonban szeretik őt és a javát akarják. Ez a döntő kérdés. Azzal igen erősen meg lehet fogni a gyermeket, ha ragaszkodik n helyhez és a nevelőhöz, akik-kel az ő 'let e össze van kötve. Ami azt a kérdést illeti, hogy a nehezebben nevelhető gyermekeket e( y másik otthonban kell elltélüni beni, ebben a tekintetben helyes ■ volt Nezvál elvtárs megállapítása, hogy rossz volt ; z elnevez*s. Ezek „ nehezebben nevelhető gyermekek. A név nem lényeges, de az éremnek két o <2 oldala van. Egyrészt helyes, hogy egy időre ezeket a gyermekeket elvon- 1 juk a megszokott körből, mert így könnyebben ''túlinak e helyesebb útra,- másrészt a gyermek úgy érzi, hogy ki van közösítve, arai egyes gyerme- j----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—w t az ___________-•86 -
