1952. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
72
-57 - i az anomáliákét, amelyeket felsorolunk és láttuk azokat a szörnyűségeket, amelyeket a múlt alku lommal voltam bútor a Végreha jtdbi zott ság elé, egy csokorba fűzni% amikor ezeknek a vállalatoknak a harmadik negyedévi beszámolójáról volt szó. Akkor mindezek a dolgok, mint bajok, meg jelentek. Hogy mi van még, - erre nézve azt mondhatom, hogy két héttel ezelőtt tartottunk - az állandó bizottság közreműködésével, amelynek részéről én voltam jelen - az Sak«B»k*.±ig±'ic,Kg'«»xájE I.kerületi vállalatnál vizsgálatot, ahol 'veszteség mutatkozott. Ott megint lény derűit arra, hogy mi történik ilyen épitési vállalatnál. A legnagyobb lazaságok, tervezerütiens'gek vannak. Itt akarok rámutatni arra a bizonyos 10 százalékra, ami ott érdekes jelenség volt. Az állam azt mondja, hogy eddig mi szívtuk el a munkaerőket, most 6 szívja el; az erősebb sziv. Nagy probléma lesz, hogy hogyan fogjuk tudni a helyi vállalatokat egyáltalában működtetni. , Ugyanis mi abba nem nyugodhatunk bele, ho ;y helyi vállalatokat felállítunk, de azok anyagot nem kapnak, mert nem súlyponti váll; latok, így nem lehet egy vállalatot fenntartani és nem lehet azt mondani, hogy mos* veszteséges v vállalat, ... :I i d a s : Majd' a kerület 3zerez magának! Ii a r r e r : Egyelőre nem veszik észre, hogy tud szerezni! Hidas: Akkor "gyetlen emberek! H a v r e r : Bérezi elvtárs rámutatott az anomáliákra. Ezek nagyon nehéz kérdések. léi volt a mi teendőnk? Vájjon a pénzügyi bizottság mindezeket a témákat részleteiben kivi-zsgálja? Dii.'.iéryfk a- grupp ölűié Ki.n'f ? ’.l nem tehetünk semmit, mint azt, hogy az első pil- lahatban figyelmeztetünk. Amikor észrevettük az anomáliákat, akkor tettük a figyelmeztetést és azt mondottuk, hogy egyelőre a legsürgősebb teendőket ide terjesztjük. Azt hiszem, hogy ez helyes volt és meg vagyok róla győződve, hogy a Végreha-jtóbizottság ezt a javaslatot elfogadja, - bármennyire hiányos és általános is - mégis elindulás egy vonalam, amelyen majd a részleteket alaposan meg kell tárgyalni és orvosolni kell. Felvetődött az a kérdés is, hogy miért állapítottunk meg mi a tervek bemutatására határidőket, amelyek nem egyeznek a Tervhivatal határidejével? Mi azt néztük, hogy ml az a minimális határidő, ahhoz, hogy egyáItalában tárgyalni lehessen, örömmel fogjuk fogadni, ha júniusban, vagy júliusban lesznek abban a helyzetben", hogy a terveket beterjesztik, - de egyelőre decemberben is alig vannak abban a helyzetben, hogy a következő év terve készen legyen. Vannak vállalatok, amelyek terv nélkül, dolgoznak. Ez tehát a minimális ideje annak, hoc y ezek a váll lato^pfevGTpriea dolgozhassanak. A határidőkkel szemben két dolog lehetséges: vagy módunk van ezeket ÍZ t - .... -- - ■ Ü - • - --
