1952. január 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
52
4 - 31 - 1 Ezt is esek addig kell, uniig b.ele nem rí.sódnak az emberek, hiszen ha MMfe sokszor csináljuk, S&frtmjg* bele fognak szokni. Ami a javaslatokat illeti, nem értek egyet azzal a módszerrel, hogy a Végrehajtóbi zott ság a kerületi végrehajt obi zott súgok elnökeit teszi feleléssé az egyes pontok végrehajtásáért. VaIsmelyik végre ajtóbizottsági tagot kell érte felelőssé tenni, mert ha nem teljesítik, mi nem fogunk szaladgálni például a VIII.kerületi tanácselnökhöz, hogy miért nem teljesítette est, vagy azt a pontot, hanem kéznél ven itt valamelyik végrehajtébizotte’ági tag. Tehát őket kell felelőssé tenni. < Ami a javaslat 4./ pontját illeti, az a véleményem, hogy nem kellene kátegérikusan leszögezni azt, hogy a fogadó érákat ne fejlesszük tovább, hanem kissé rugalmasabban kellene megfogalmazni; talán olyan formában, hogy ott szélesítsék tovább, ahol annak az előfeltételei biztosítva vannak. Egyszóval: ne mereven formulazzuk meg, mert például el lehet képzelni, iio.y a 22 kerületből van 5-6 olyan, ahol annak az előfeltételei megvannak, hogy a fogadó órák intézménye egészségesen továbbfejlődjön, viszont ha ilyen határozatot hozunk, azáltal a fejlődést megakadályozzuk. Ami az 5. pontot illeti, ez valahogyan olyan érzést kelt bennem, ho y egyonszervezzük a dolgokat. Ebben a pontban az van, hogy minden 5, vagy 10 tanácstag mellé valamilyen bizalmit, pártbizelmáfc, vagy szakszervezeti biz: Imit, vagy nem tudom, mit akarunk állítani. Azt hiszem, hogy nem ilyen módszerekkel kell dolgozni a tanácsnak és, a tanács végrehajtóbizottságának sem. Annyival ia inkább nem ilyen módszerekkel, mert ha például engem ilyenre beosztanának, nem tudnám elvégezni és feltételezem, hogy a többi elvtársaknak is, akik a végreha jtóbizottság tagjai, éppen elég dolguk ven, - különösen a külső tagoknak. Talán az apparátusban dolgozó elvtársak ezt meg tudják csinálni, de ismerve a végrehajtóbizottuágok összetételét, ez a kerületekben is bajosan fog menni. Kár pedig nincs sok értelme, hogy olyan határozatot hozzunk, amiről előre tudjuk, hogy valószínűleg úgy sem fogjuk tudni megvalósítani. Inkább olyan módszerekkel kellene az elvtár_ saknslc dolgozni, hogy esetenkint kell beszélni az elvtársakkal, ho^gy most konkréten ilyen, vagy olyan feladatot vállaljanak el, - és ha elvállalják, akkor el is tudják végezni. Viszont ilyen rendszerrel elvesszük még annak a lehetőségét is, hogy aktivan tudjanak dolgozni,- még akkor is, ha esetenkint kérjük fel őket. Egy másik szem ont, amit meg akarok említeni az, hogy véleményem szerint ilyen rendszer helyett azokat a tanácstagokat, akik egyáltalában nem dolgoznak, - habár/körülményeik olyanok, hogy dolgozhatnának - időnkint össze kellene hivnia a kerletl tanácselnöknek, vagy ____________________SZ____________________________________________________j T ■ - - •• » Owtt I
