1951. december 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
41
I 1 lő vállalatokkal valő összhangz8tos működéstől függ, ezért a közlekedési osztály gondoskodjék arről, hogy ez az összhang az egész vonalon mindenkor meglegyen* Ami a tisztasági fürdőket illeti, mivel a fürdők kezelésében a seoolális szempont megállapítása a döntő, - ami pedig kizárja ezt, hogy ezek a vállalatok nyereségesek legyenek, még a legnagyobb takarékosság mellett is - eeért vegye fontolóra a Végrehajtőbizottság vájjon nem kellene-e ezeknél a fürdőknél a kezelés vállalati formáját megszüntetni. Konkrétem Végrehajtőbizottság kötelezze a Patyolatot, hogy a Hungária-fürdőnek a kazánokért további térítést fizessen, olyan mértékben, mint amilyen értéket a kazán elvitelével a fürdőtől elvont, - vagy pedig adja vissza a kazánokat. A vakokkal kapcsolatban azt kívánom megjegyezni, hogy a va- ^ kok számára olyan munkatervet állapítsanak meg, amely megfelel annak az anyagnak, amely nek-ik rendelkezésükre áll és amely számol az ő teljeeitőképességük korlátozottságával. A vakok ugyanis más anyagokkal dolgoznak, a termelékenységük kisebb és számukra nem lehet ugyan olyan feltételeket felállítani, mint mások számára. Sólymost A vállalattal kapcsolatban két kérdés merült fel. Az első a norma kérdése. Amikor a vállalatot 1949-ben államosították, az volt a helyzet, hogy a vak munkások számára hihetetlenül alacsony bérek voltak megállapítva, azonban a látómunkások normájával. Ez nem totte lehetővé, hogy a létfenntartás töredékét slő tudják teremteni a maguk számára. Semmi ösztönzés nem volt a termelésre. ^ Ha tehát életképes vállalatié akartunk lenni, hozzá kellett látnunk a normák rendezéséhs*. Egy óven keresztül folytak a tárgyalások a szakszervezet, a tanács éa a népjóléti minisztérium között, mig végül 1950.augusztusában a vállalat engedélyt kapott arra, hogy rendezze a normákat. Az azóta elmúlt 13 hónap eredményeként megállapíthatjuk, hogy normáink bevezetésével dolgozóink meg tudják keresni a létminimumot. Ebben az évben egy dolgozónak az átlagos keresete havonta 533 forint volt. Dolgozóink hosszú lejáratú versenyvállalásékat is tettek. Sztálin elvtárs születésnapján az első négy vak sztahanovls- j tát fogjuk kitüntetni. Egy év alatt a vak munkások termelékenysége mintegy 25 J&-kal emelkedett. Itt nem normalazitásról van sző, hanem a vállalat mtmttaégml dolgozóinak adottságait vettük tekintetbe. Rendkívül fontos kérdés a vállalat elhelyezésének kérdúse. A Végrehajtóblzottoág 1951.februárjában tárgyalta ezt as ügyet és akkor elfogadta az osztály javaslatát, hogy a vállalatot egy helyre vigyüki a EV.kerület Mexikői-ut 60. számú épületbe. Erre a óéira 200.000 forintot engedélyezett, hogy az áttelepülés költaégeit fedezí *--------------------1 * ***' *** ' '***
