1951. november 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
88
Ai&ÜNMtt * s*uMK& I- 73 - 75. 1 érdeklődést, hanem a viszonylagos létszámcsökkenésnek az az oka, hogy mig a munkásoknak a felszabadulás előtt a mozi volt az egyetlen szórakozási lehetőségük, amelyhez pár fillérért hozzájuthattak és az akkori rendszernek megfelelő nivótlan filmeket megnézhették, addig ma sokkal szélesebb szórakozási és tanulási lehetőségek nyíltak meg előttük. Most már többen mennek színházakba. Kulturházaink vannak. Többen tanulnak. Szóval kiszélesedett a szórakozás lehetősége, a kulturális igények kielégitésének lehetősége. Fel kell azonban vetni a kérdést, hogy beletörődhetünk-^ # ebbe? Azt hiszem, hogy nem. Ugyancsak nem törődhetünk bele abba|i* hogy a budapesti mozik csak 40 százalékig legyenek kihasználva. Nem tudom elfogadni, hogy ennek a vállalatnak a vezetői előtt olyan perspektíva álljon, hogy három év múlva is csak 75 százalékban le- ^ gyenek megtöltve a mozik. Nem beszélek arról, hogy három év rettenetesen hosszú idő, de még ha a három évet nézzük is, 75 százalék akkor is nagyon kevés. Hogy ezen a helyzeten változtassunk, annak kulcs-kérdése a propaganda és a közönségszervezés. Hogy kevés munkás megy a moziba, 8nnak szerintem nem az az oka, hogy rosszabb filmeket mutatunk be, mint 1945 előtt. Sokkal jobb filmeket mutatunk be. Ha tehát igy van, mint ahogy szerintem igy van. akkor elsősorban feltétlenül propagandánkban és közönségszervezésünkben van hiba. Azt hiszem, hogy ez az alapvető kérdés. Mi is a hiba a mi propagandánkban? Elsősorban az,hogy kapitalista - és régen is elsősorban használt - propaganda-eszközökkel dolgozunk. Kevés olyan uj módszert dolgoztunk ki, amely egész el- “• gondolásunknak, egész rendszerünknek megfelel és azokat a módszereket is, amelyek bizonyos tekintetben beváltak, bizonyos fokig háttérbe szorítani engedtük, nem igyekeztünk azon, hogy kiszélesítsük, sokrétűvé tegyük őket. Gondolok itt a közönségszervezésre, amely a felszabadulás előtt nem volt. A régi, kapitalista módszerek abban álltak, hogy kü- löhböző rikitó plakátokkal keltették fel a közönség érdeklődését: egy-egy félmezitelen nővel, egy bekötött-szájú, csöpögő-toru emberrel, és egyéb fantasztikus dolgokkal. Nem akarom azt mondani, hogy most is ezt csináljuk.De túlságosan nagyfontosságot tulajdonítunk a plakátoknak, az osztogató oknak, az Írásoknak, a szemléltető agitá- ciónak. Akárhová néz az ember Budapesten, mindenütt különböző ronda plakátokat lát. ^ - - ----- —
