1951. március 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

51

? 5J I

Grálhidi kar társ e tanácsok tekintélyéről beszélt. A tanácsok tekintélyének kérdése még nem befejezett dolog. Hok» a tisztázatlan kérdés a szakminisztériumok felé. « szakminisztériumokban nem is a felső vezetésnél, hanem az alsó vezetésnél ven a baj, amikor például e© segédelőadó ráir a fanácsra, hogy: Utasítom a Tanácsot erre és erre. Itt türelemmel uell lerni, mert sok minisztérium még nem vette észre, ho© történt valami ebben az orsz'gban: a tanácshatalom megvalósult, ők viszont még a régi szemüvegen át nézik a dől okát.

Nem kéts'ges, ho© állandó bizottságaink na©on szépen fejlődnek. f'r hónapos fennállásuk után elmondhat juk, ho© m lépőén jól

fós

fejlődnek. Ez azt mutatja, ho.y dolgozóink rendkívül értelmes emberek, és ha fel tudjuk kelteni bennük az érdeklődést, ekkor na©sz«:r" szolgálatokat tehetnek az orsz'g - ebben az esetben Budapest - dolgozóinak.

Ismétlem azonban: türelemre van szükségünk. A legutóbbi esetben valamilyen oktatási problémáról volt pzó. -bben a kérdésben Pártunk nár régen intézkedett és azt hiszem, ho© a következő t nác sülé sen nem lösz baj. az osztályv : tőkre h 'rul z a faladat, hogy oktass Ák ki cz előadó-at, o© nem t . 'rt mennek az állsn.’ó bizottságok üléseire, ho©

^ ott pö. fészked jenek, hanem tanuljanak és az ott f •! vetett, túlnyomó- részben '- . 'ges gondol; tokát vizsgálják míg, io. y mit 1 hét azokból a mai körülmény k"zött megvalósítani. Hajnos, nem minden gondolatot tudunk megvalósítani, mert van ak k fii:: ínyek, amelyek meg- z< b- ják 1 h tőségeinket, - azonban a jó ás egésrra fies gondolatok* t ki kell halúzni. íJzz-l ma javíthatjuk ez apparátus munk'ját, könnyebbé tesszük dolgozóink életét, megszabadítjuk őket felesleges gondoktól végig, az élet minden ra fnyilv'nulásáb&n, hiszen a városhoz sok minden tartozik: oktat Ás, népművelés, közi kedés, stb. Ki leli oktatni az előadók, t, hogy semmi okúik sincs arra, ho© f 1 ényesen, va© unatkozva ve©enek részt az állandó bizottságok ülésein, - mint aho- ©an a jelentésből olvasom - azzal az érzéssel, hogy: kényszerből kell itt ülnöm, de nem sokat érdekel engem az, amit ezek n-lcera össze fognak halandzsázni, mert én annál okosabb v&gyok.

fc _ . - - ff - ■