1950. november 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
58
s, l a kérdést, hogy valamihez hasonlítsuk és ennek alapján megállapítsuk, hogy több, illetőleg kevesebb anvagra lesz-e szükség. Természetes, hogy van egy bizonyos gyakorlat, hogy menavi anyagot használtak fel, de érv reális alap, amihez hasonlítani tudjuk és amire éptteni tudjunk, nincsen. Ez egyébként a javaslatból is kitűnik. Ugyanez vonatkozik az anvagtervek költségeire is. A terv szenroontjából nem tudjuk megállapítani például, hogy miért használtunk fel egy kilogramm bronzzal többet, mint armult esztendőben, hiszen azt nem tudjuk pontosan, hogv a múlt esztendőben mennyit használtak fel. Lehet, hogy ebben a tervben' van valami lazaság, valami megszorítás, egyelőre azonban ezen az alapon el kell indulnunk. Az országos anyagmérlegnek a reális alapokra való fektetése ugyanilyen nehézségekbe ütközik. Ennek tudatában van a Tervldvatal is. Ez azonban az első lépés ahhoz, hogy a jövőre vonatkozóan anyag- szükségleteinket ilyen területen is le tudjuk fektetni. Megjegyzem még, hogy a kimutatásban semmi olyan sincs, ami • beruházási, «agy a felujitizi tervek anyagazUkségletét képezni, mert azok a tervgazdálkodi. más vonalán azarepalnek, ahol blzonyo. szempontból szorosabbak a dolgok, mint itt. Gálhidi elvtáré felvetette, hogy a "Hivatalsegéd éa egvéb* t rovatában túlságosan narv számok szerepelnek. Ez a tübbl.t oaak látszólagos,«rt például az ovodai dajkák 1951-r. a hivatalsegéd! munkakörben szerepelnek. Innen ered a hivatalsegédek rovatiban az az emel- kedés. I s8 i 4 - 35 fe
