1950. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
65
4 *-37- . ^ ^ * Feli-üiult az a kérdés, vájjon vnn-e ebben a jelentésben é önkritika, vagy nincs. Azt hiszem, hogy a jelentésben van önkritika, hiszen egyes momentumokban fel van vetve az osztály felelőssége, amire t néli'ny szóval utaltam is. Terítés zet esen többet is lehetett volna felhozni. Az embernek egy kissé az az érzése, hogy az osztály vagdalkozik minuen felé és minuenkiben keresi & hibát, eaak saját magában nem, # mindamellett azonban fel lehet találni benne az önkritikái momentumot is. Ha elolvassuk az előterjesztés 3./ oldalát, ahol a tervcsoport feladatköréről beszél és a 4./oldalát, ahol a tervcsoport egyes részlegeinek feladatkörét tárgyalja, akkor azt látjuk, hogy itt legalább 4-5 pont ugyanazt mondja. Felvetem a kérdést, vajjoh nem lenne-e helyes^ a tervcsoport egyes részlegei feladatának megszabásánál csak azokat a pontokat felvenni, amelyek eltérnek a tervcso őrt feladataitól. Ezáltal a feladatkörökkel foglalkozó résit^valanivel rövidebbé tudjuk tenni. Végeredményben tehát én az osztály főfeladatát abban látom, hogy feltétlenül meg kell javítani a felsőbb tervezési szervekkel meglév' kapcsolatát, ki kell használni azt a segítséget, amelyet ezektől a felsőbb szervektől meg fog tudni kapni. Ez az egyik. A másik az, hog"© fel kell kutatni a hibákat ée szívósan harcolni kell azoknak kiküszöböléséért. Természetesen ahhoz, hogy a hibákat fel tudjál fedni, szükségéé, hogy a felsőbb tervezési ezer- vek gondoson ellenőrizzék az osztály munkáját és iránymutatást adjanak neki. Valamelyik nap beszéltem egy elvt árosai, aki azt mondotta, hogy [ „ M a Tégrehajtóbizottság pénzügyi osztály n a oénzügyminiszterium részé1' rol naponta kát •három ember is megfordul, egész nap ott ülnek a nya- kukon éa nem is hagyják őket dolgozni. Viszont a tervosztály arról pal naszkodik, hogy még a szükséges iránymutatást sem kapja meg. Azt hiszom, 4 helyes lenne, ha ezen változtatnánk. i m t
