1950. november 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
69
. <l{ II .HU |H| ii : i- 43 lég apróbb munkákat végez éa ha Csepelen elromlik egy vízcsap, ekkor innen, r központból kell kimenni és a vízcsapba egy bőrdarebot beszerelni. Kgy fél órai munkáért tehát esetleg 7-8 órát számolnak fel. Drágán és nem is Jól dolgozik a vállalat. A munkások között is sok c nem jó szakember. A Városházáról kitett altisztek vannak s rmn!:'.ok között, *'-• kiknek valamikor tal;'i tz volt a szakmájuk meg hasonló. A következő kérdés az volt, hogy helyesen volt-e megállapítva a szerelő, sz asztalos, az építőipari vállalatok stb. létszáma? Egyelőre caak elképzelésben tudjuk e vállalatokat meg- ^ alakitenl, hiszen tapasztalatunk nincsen. Az az elképzelésünk, hogy igy szervezzük meg a vállalatot, figyelembe véve a vállalat mai látazánát; figyrlt-be véve, hogy körülbelül hány ember tudja ellátni a munkát azokban a kerületekben, amelyekben e vállalatok már megvannak. Tulajdonképpen a gyakorlat dönti majd el, hogy ez a létszám elég-e,vagy sok. Szerintem nem lesz sok, hiszen nár 'i-ga a Javesl&t u*íl arra, hogy további decentral iz ál ágra lesz szükség, hiszen - ahogyan Nezvál elvtárs ie említette, - egész sor olyan munka van, amelyet ma nej végez senki, vagy esetleg a megcsonkult kiBipar végez. A vállalat tehát perspektívájában fejlődés elé néz. A Központban és az egyes vállalatoknál nem ugyanaz e könyvelés folyik. A kerületi könyvelő tenyleg^aen » mindennapi munkát fogjr vé^ zni, könyvel, sz'ml'r, stb. De mivel ES vállalatról van szó, a vállalatnak van egy központja, hiszen az egységes gazdálkodás biztosítása érdekében szükség van az ösozefogáors, az irányításra és ez ellenőrzésre. A központ tehát magasabb fokon végzi az össze altost. Kruzslák eivtárs szt kérdezte, hogy nem lehetne-e átadni e vállalótokat t> kerülőtöknek? /rt hiszem, hegy i Icngrács 6?
