1950. november 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

59

dl . . * fe fe ■ fe |

I

4 -32mert hiszen a megmaradt épületrészeket használhatókká kell tenni és azoknoz hozzá kell épiteni. A 44 lakás helyén, a tervezőkkel való megállapodás szerint, 60 lakást tudnánk építeni. Tehát takarékos, jobb beosztással 60 lakáét építenénk, nem pedig negyvennégyet állítunk helyre. Vannak bizonyos adottságok, mint például a hall, - amit ma már nem sziveaen alkalmaznak, azonban ez adottság) xnkjc a régi térségek helyesebb kihasználása révén adódik egy kis terület, amivel a tervező egyebet nem tud csinálni. Ablakot nem tud rá nyitni, viszont ha a szobához csapná, ezáltal túlságosan nagy volna a szoba, ennélfogva marad a hallos megoldás.

Ha több egyszobás lakást épitekénk, abban az esetben a jelenlegi lakásépítési normát át kellene lépnünk. Budapestre vonatkozóan ugyanis a Népgazdasági Tanács megállapította, hogy az építendő lakások 15 százaléka lehet egyszoba-kpnyháa, 15 százaléka három- szobás, a többinek kétszobásnak kell lennie. Mondjuk, ez nem egészen szentirás, nincs kizárva, hogy ezen lehet változtatni és az egyszobás lakások számát valamivel szaporítani lehet.

Ugyanez vonatkozik az összegre ia.- Az 54.000 forint az ^ eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján alakult ki. Lehetséges,hogy

kevesebből is ki tudjuk hozni, lehetséges azonban az is, hogy valamivel túl kell lépnünk ezt az összeget. Itt megint az adottságokra hivatkozom: nem lehet olyan helyes és okszerű beosztást eszközölni egy ilyen épületen a hozzáépítés esetén, mint aminőt egy uj épület tervezésénél végre lehet hajtani.

I

Arra kérem tehát a Végrehajtóbizottságot, járuljon hozzá ehhez az elgondoláshoz. Romlakás helyreállítása cimén hatvah lakást nyerünk, egy helyen nyerünk ennyi lakáét és gazdaságosabban tudjuk a romlakások helyreállítása céljából rendelkezésre álló összeget felhasználni, mint ha a most már erósen kimazsolázott romházakban három-négy lakást épitenénkz egy-egy házban.

SS '

49

fa