1950. augusztus 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
78
-ríomp ■ -tt i 4 ‘ 5 4 - I A másik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy a legutóbbi alkalommal azt az információt kaptuk, hogy Budapest kenyérellátásának körülbelül 50 százalékát biztosítják ezek a szervek. Hogyan áll ma a helyzet? Elnök : Amikor ezt a kérdést a könnyűipari minisztériummal, a kenyérgyárral és a mi osztályunkkal tár yaltuk, akkor arról volt szó, hogy k=rületenkint szervezz k meg a kenyérellátást. Kiért változott ez meg, mi volt annak az oka, hogy ettől az elvtől eltértünk? Akkor az volt az álláspontunk, hogy felosztjuk a fővárost észak-déli területekre és ezen belül szervezzük meg a fő vállalatok köré a kis vállalatokat. Ennek éppen az e lenkezője történt. Szeretném megkérdezni: miért változott meg az eredeti terv? Barát István: A rayonirozás és a hat kenyérgyártó központ között az összefüggés valóban megvan, A rayonirozásnak azonban ma még konkrét akadálya az a százalékos megoszlás, amely a magánipar éa az államositott szektor között fennáll. Ma az a helyzet,hogy a kenyérellátás 48 százalékát, a süteményellátásnak pedig 86 százalékát biztositja ez a hat vállalat, A magánszektor azonban mind ^ a két vonalon konkurrenciát jelent és igy jelenleg a rayonirozást kénytelenek vagyunk csak addig a fokig fejleszteni, amig az nem rejt magában olyan veszélyt, hogy a magánszektor be tud törni olyan területekre, amelyeken most a Községi Kenyérgyár van és amely elősegiti a jelenlegi százalékos aránynak még kedvezőbb alakulását. Ha tudniillik a rayonirozást ilyen korlátok között tartjuk, akkor ez bizonyos fokig elősegiti kedvezőbb százalékos arány kialakulását a községe3i- tett vonalon. Kovács Endre: Közbevetőleg felvetem azt a kérdést, hogy hogyan állnak ezek a vállalatok a kapacitás szempontjából, illetőleg* nagyobb-e a kapacitásuk, mint amennyit gyártanak? Barát István: Nagyobb, % — Kovács Endre: Körülbelül hány százalékkal? Barát István: Körülbelül 15-20 százalékos kapacitás
