1950. június 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
41
■fc • I X.K. általános e-ágban meg lehessen állapítani, hogy mennyi a pénzügyi fedezetünk, hogyan költöttük el ée milyen hibák vannak, önnek a kérdésnek a tisztázására ez elegendő lett volna, de nem elegendő arra, hogy az elvtársak a pénzügyi helyzetet részleteeebben megismerhessék. Néhány szemponthoz elvileg szeretnék hozzászólni annál* is inkább, mert nyilvánvaló, hogy a tanáosrendazer megköveteli minden osztálytól, hogy azok a kérdések, amelyek a tanács konstrukciójában nyilvánvalóan előbbre valók, Jobban ki legyenek épitve, mint idáig voltak, ez pedig nagy felelősséggel és komoly munkával Jár, elsősorban a pénzügyi osztály száméía. Meg akarom mondani a végrehaj tóbi zof tságnak, hogy a mi pénzügyi osztályunk - talán súlyos kijelent-st teszek - a történelem folyamin végig nem volt egyetlen alkalommal sem abban a helyzetben, hogy számot kellett volna adnia a város pénzügyi helyzetéről. Néhány elrettentő példát akarok felhozni a végrehajtóbizo taágnak arra vonatkozóan, hogyan is nézett ki a főváros a pénzügyi gazdálkodói tekintetében addig, araig a tanács meg nem alakult. A belügyminisztériumnak kellett jönnie ahhoz, hogy a fővárosnak a maga pénzügyi helyzetéről, vagy legalább ia o munkaerőállományról, a hozzá szükséges pénzügyi fedezetről éa a személyzeti létszámról statisztikája legyen, mert évtizedeken keresztül képtelenek voltak kimutatni, hogy hány ember dolgozik itt, éa ezeknek hány forint összeget fizetnek ki. Még globálisan sem volt noí erről kép. Nyilvánvaló, hogy a tanács konstrik dójában ez alatt a rövid idő alatt nem tudtukaelérni ennek az évtizedes feudális maradványnak a gyors kiküszöbölését, de jellemző ez a példa arra, hogy mennyire bürokratikusán, gondatlanul éa nemtörődömséggel kezelték a főváros pénzügyi helyzetétől amikor még arról eem volt kép, hogy a főváros területén az igazgatásban hány ember dolgozik éa ezeknek havonkint összegszerűen mennyi a fizetéaük,Ezért fordul-
