1990. június 19. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
139
al csökkent a házasságkötések száma, a válásoké magas szinten stagnált, a 1000 házasságkötésre jutó válások száma 1975-ben 339, 1987-ben 622 volt, ez nagymértékben növelte az egyedül állók és az "egyszülő gyermekkel" ti- pusu családok számát. A felbontott házasságok nagyobb részében /60-63 *-ában/ egy vagy több közös gyermek él, ami - a negatív érzelmi hatáson túl - növeli a családok anyagi gondjait. Ha az állami szociálpolitika nem képviseli tevőlegesen a sokgyermekes családok érdekeit, s hagyja, hogy a sok eltartott miatt jövedelmük, életkörülményeik kedvezőtlenül alakuljanak, ezzel hosszabb távon össztársadalmi érdeke- két sért. Pénzbeli társadalmi jövedelmekkel, lakáspolitikával, egészségügyi ellátással, iskolapolitikával kell ellensúlyozni az eltartottak nagy számából adódó hátrányokat. Ellenkező esetben negatívan alakulnak a demográ, /fiai folyamatok, csökken a népesség, romlik a korösszetétel, s beszűkül a társadalomnak az a bázisa, amelyből a munkabíró, alkotókészséggel rendelkező egyéneket merítheti, miután a gyermekek többsége alacsony jövedelmű /s gyakran ezzel együtt alacsony kulturális színvonalú/ családokban él. * t A kialakult és jelenleg működő segélyezési rendszer sohasem számolt az aktiv kereső tevékenységet folytatók és családjaik egy részének létfenntartását célzó támogatásával. Az esetenkénti segélyt igénybevevők jelentős * emelkedése nemcsak az alacsony összegű nyugdijak elértéktelendésével, hanem a kiskeresetűek, illetőleg az egy keresós családok megélhetési gondjaival is szoros összefüggést mutat. /Pl.1987.évben 15261 mig 1990-ben 21056 család kapott rendkívüli segélyt./ í f Az életszínvonal zuhanás elleni heroikus küzdelem ára a rohamosan romló egészségi állapot. Budapesten 1980ban 23,2 millió volt a táppénzes napok száma, mely átmeneti • »- 34 -
