1989. június 20. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

56

Bevezetéshez: Korábban a központi jogszabályi rendelkezés a városi /fő­városi , megyei városi, közsági/ tanácsok részére általános felhatalmazást adott az elidegenitás helyi feltételeinek rendeleti meghatározására. Az 1989. január 1-től hatályba lépett mődositő rendelkezések a felhatalmazást konkrét témakörhöz kötik, ezért valamennyi felhatalmazd szakasz megjelölése indokolt. A 2. §• uj szövegéből kitűnik, hogy a főváros csak korláto­zott mértékben él azzal a központi jogszabályi rendelkezéssel, amely felhatalmazást ad a tanácsi házkezelési szervek keze­lésében lévő házingatlanok elidegenítés lehetőségéből kizá­rására. A cél; ha az állampolgárok vásárolni kívánnak, arra mind szélesebb mértékben nyíljon lehetőség. Ezt példázza az a rendelkezés, amely a műszaki állapotuk miatt bontásra ki­jelölt házingatlanokat érinti. A tapasztalat szerint indokolt a tilalmat kiterjeszteni a bérlők átmeneti kihelyezését igénylő szerkezetcserével együtt­járó, felújítást igénylő ház ingatlanokra is. A tilalom a nem állami szervekre /szövetkezet, egyesület, jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség, stb./ nem terjed ki. A Vár területén lévő házingatlanokra a jelenleg hatályo rendeletben megfogal­mazott tilalom mértéke változatlan, a végrehajtás során kelet­kezett félreértések indokolták, hogy a vegyes; részben állami, részben személyi tulajdonban állő házingatlanok is feltünte­tésre kerüljenek, ahol értelemszerűen a tilalom az állami tulajdonú öröklakásokra vonatkozik. A hosszútávu lakásgazdál­kodási koncepcióhoz igazodóan szükséges, hogy a fővárosban a RÉSZLETES INDOKOLÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom