1989. május 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

25

►

között 10 Jt-kal./. A bünüldözé^ nem tudott megküzdeni az állandóan növekvő feladatokkal, komoly erőfeszitésbe ke- rül a további romlás megállítása is.

így nehéz volt következetesen érvényt szerezni annak a többéves törekvésünknek, hogy az ügyész ne avatkozzék be közvetlenül a nyomozások irányításába, nőjön a rendőri alparancsnokok felelőssége é3 az ügyészek rajtuk, s ne a bűnügyekkel közvetlenül foglalkozó beosztottaik irányításán keresztül felügyeljék a nyomozást.

Ha itt bekövetkezett is valamelyes javulás, a parancsnoki önállóság összességében erőtlen maradt, ami különösen a nyomozások időszerűségének igen kedvezőtlen alakulásán mérhető le. Tavaly Budapesten fél év alatt közel háromszor annyi ügy húzódott egy hónapon túl, mint korábban egész évben.

Most a rendőrséggel közös intézkedésekkel próbáljuk e kedvezőtlen folyamatot megállapítani és visszájára fordítani.

Külön kell szólni a kényszerintézkedések, elsősorban az előzetes letartóztatások alakulásáról.

Mig az elmúlt években az előzetes letartóztatások aránya országosan csökkent, addig Budapesten évek óta változatlanul átlagosan minden tizedik gyanúsítottal szemben alkalmazzuk ezt a kényszerintézkedést /I.sz. melléklet

3. oszlop/. Ennek az a magyarázata, hogy a fővárosban az átlagot jóval meghaladja a kiemelkedő sulyu, és szigorú f megítélésű sorozabbUncselekmények aránya, és az olyan bűnügyek száma, amelyekben a terhelt elrejtőzésétől vagy az eljárás kimenetelét veszélyeztető összebeszéléstől lehet tartani. Változatlanul követjük azt az elvet, hogy a rablókat, betörőket, erőszakos nemi bűncselekmények elkövetőit letartóztatásban adjuk át a bíróságnak - s ebből adódik a magas szám.

I

r

\

fP • V (■

[ - 12 - ^

_____^_____________ i--------------------------—— ----