1987. június 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
168
f)| § ' összeállítás az üres helyiségek hasznosítására vonatkozó pályázati rendszerről szóló tanácsrendelet módosítás tervezetének véleményezése során figyelembe nem vett észrevételekről. t ad. 1. §.-hoz k Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a 8/1984. TR. sz. rendelet 4. §-ának hatályon kívül helyezését javasolta. Véleménye szerint ha a pályázó pénzügyi fedezettel nem rendelkezik, úgy a jogszabályban meghatározott következményekkel számolhat. Álláspontunk szerint a pályázati tárgyalás komolysága megkívánja, hogy az ajánlattevők legalább nyilatkozatot tegyenek a fedezet meglétéről. A valótlan nyilatkozatot tevő ügyfelet bírsággal lehet sújtani, ez is megakadályozhatja a felelőtlen pályázati ajánlatok benyújtását. ad. 4. §.-hoz Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a IV., VI., X. és XIII. kerületi Tanács Elnöke javasolta, hogy a sajtó útján történő közzététel csak lehetőség legyen. Mivel a kötelező közzététel az eljárást hosszadalmassá és ^ költségessé teszi. A pályázati eljárások eddigi tapasztalatai szerint a szélesebb körű nyilvánosság hiánya is feltehetően közrehatott abban, hogy a meghirdetett helyiségekre kevés ajánlat érkezett. A sajtó útján történő közhírrététel - körültekintő szervezéssel - a pályázati eljárás idejét nem hosszabbítja meg. A sajtóhirdetés kötelezővé tételével a főváros lakossága, vállalatok, intézmények, egyidejűleg, könnyen hozzáférhető módon tájékozódhatnak az egész fövá- | rosban megpályázható helyiségekről és feltételeiről. A hirdetés költségei az eredményes pályáztatás során - a licitálással - megtérülnek. ad. 6. §. (2) bek.-hez Az I. és XIII. kerületi Tanács Elnöke a licitálás jelenlegi rendjét megfelelőnek tartja. Álláspontjuk szerint a pályázónak (vállalkozónak) fizetőképességé- f nek ismeretében lehetőséget keli adni arra, hogy a licitálást diktálja, amelynek során a piac törvényeinek kell érvényesülnie. A kockázatot a licitálónak kell vállalnia. Mivei nem ismert a pályázók anyagi helyzete, szándéka, előfordulhat, hogy kisebb összegért kapja meg a nyertes a helyiséget mint amennyit egyébként ajánlott volna. Az egymást követő fizetési ajánlatok felső határának meghatározása a licitálók részére azonos feltételeket biztosít. Megakadályozza az egyes ajánlatok összege közötti kirívó különbségeket, korlátozza a pályázók közötti összejátszás lehetőségét. Hozzájárul a tárgyalás rendjének fenntartásához. Az f egyes ajánlatok felső határának meghatározása tükrözi a helyiség használati értéké^, (pl. a 200 ezer Ft igénybevételi díjért meghirdetett helyiség esetében az egymást követő ajánlatok között maximum 20-20 ezer Ft lehet a különbség.) A pályázati eljárások tapasztalatai szerint az egyes ajánlatok között eddig sem volt nagyobb a különbség. Tapasztalatunk szerint éppen az indokolatlanul magas ajánlattétellel vált lehetővé, hogy a nyertes visszalépése esetén - összejátszással -, a második ajánlattevő kérte a meghirdetett igénybevételi díjat alig meghaladó összegért a heJyiség kiutalását. A<>ö ■ _____________ Budapest, 1987. május 27.
