1987. március 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
34
,rr n- 2 ad. 2.§ Ugyancsak a XV. kér. Tanács V.B. titkára veti fel, hogy a hangerősítő berendezés használatával történő kereskedelmi vagy más cégek által folytatott reklámtevékenységet is e rendeletnek kellene szabályozni. A kérdés lényege az, hogy az említett üzletek, pavilonok e tevékenysége a reklámtevékenységek körébe tartozik. A belföldi reklám- és hirdetési tevékenységet a 12/1972. /VI.5./ BkM.számú rendelet, valamint - ha ez közterület- használati engedélyhez is kötött - a 22/1970. /XI.18./ ÉVM-KPM.sz. rendelet szabályozza. Az I. kér. Tanács elnöke hangot adott annak a véleményének, hogy az qjj egész jelenség jogi szabályozása nehezen megoldható. Rámutatott arra, hogy az utcai zenélés mindig zavarhatja valakinek a nyugalmát, vagy munkavégzését. Utalt végül arra, hogy a kerületi tanácsok azon lehetősége, miszerint meghatározott közterületeken megtilthatják a zenélést, gátolhatja a zenészek fellépési lehetőségét. Kétségtelen tény, hogy a 2.§ /!/ bekezdés a/ pontjában felsorolt feltételek nehezen meghatározható kategóriák, éppen ezért szükséges az, hogy azok fennforgását az eljá- ’• ró hivatalos személy állapítsa meg. Másik felvetése - mely a kerületi tanácsok felhatalmazására vonatkozik - nézetünk szerint nem elfogadható, mivel I nem a zenészek fellépési lehetőségét kell figyelembe venni, hanem az ott lakók, vagy dolgozók érdekeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozzon annak eldöntése, kívánják-e további közterületeken megtiltani a zenélést. P ^ 1 sigmsm *
