1987. március 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

29

f . I Ez utóbbi rendelkezés tartalmazza voltaképpen azt a legalapvetőbb fel­tételt, amelynek megszegése a gyakorlati tapasztalatok alapján a leg­több problémát vetette fel. ' A rendelkezés részletes kifejtése nem igényel tételes felsorolást a javaslatban, a szavak általánosan elfogadott jelentése miatt. A tervezet alkalmazása szempontjából mások nyugalmának megzavarása elsősorban a környéken lakók, illetve munkát végzők tevékenységének - akár rövid ideig tartó - háborítására értendő. Mindez természetesen nem független a napszaktól vagy évszaktól. A szubjektív elemek kiküszöbölése érdekében, a zenélők és az azokat önként, illetve kényszerből hallgatók közötti viták elkerülése céljá­ból, a feltételeknek nem megfelelő zenélést a hivatalos személyek felszólítására kell abbahagyni és csak ennek a felszólításnak ered­ménytelensége esetén kerülhet sor szabálysértési eljárás lefolytatásá­ra. A tervezet négy olyan - az egész főváros területére kiterjedő - ti­lalmat rögzít, amelyek még akkor sem teszik lehetővé a zenélés folyta­tását, ha az egyébként nem szegné meg az előbbiekben már ismertetett v feltételeket. A gyalogos aluljárókban,illetve az ezekhez csatlakozó süllyesztett nyitott terek területén történő zenélés szinte szükségképpen a gyalo­gosforgalmat akadályozó csoportosulással jár, s már csak ennél fogva is a közrend, mások nyugalma, vagy munkavégzése zavarásának elsődleges forrása. A gyalogos aluljáró,valamint a fent említett helyek fogalma összhang­ban van a közterülethasználat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 2/1984. számú fővárosi tanácsrendeletben foglaltakkal. A zenélés hangerősítő berendezés használatával történő felerősítése kifejezetten felhívó jellegű, s szinte szükségképpen eredményezi, /például csoportosulások kialakulásával/ mások nyugalmának, munkavég­zésének zavarását. W ^ I JBBRRBBs f- 4 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom