1986. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
231
A központosítás előnyei a gazdálkodás egész folyamatában érzékelhetők. Különösen a karbantartási és beszerzési feladatok ésszerűbb és gazdaságosabb megoldásával értek el jó eredményeket, előirányzat-megtakarításokat. Az operatív gazdálkodási feladatok összevonásának eredményeként javult a kerületi tanácsok gazdaságszervező és irányító tevékenysége is, csökkentek a párhuzamosságok. A bevételek növelésére, a bevételi források körének kiszélesítésére, a behajtás eredményességére határozott törekvések voltak tapasztalhatók. Fokozódott az ár- és díjbevételek növelésének jelentősége, bár ennek lehetőségei az egyes intézménytípusokban rendkívül eltérőek. A közművelődési, művészeti intézményekben van elsősorban mód (helyár, belépődíj-emelés, különböző kulturális vállalkozások, szolgáltatások kiteijcsz- tése révén) jelentősebb növelésükre, amelyekkel a tapasztalatok szerint egyre inkább élnek is ezek az intézmények. Legtöbb esetben elmarad azonban annak az elemzése még az intézmények részéről, hogy a többletbevételeket milyen ráfordításokkal érték cl. A bevételek beszedésére, a behajtási tevékenység javítására fokozott gondot fordítottak a gazdálkodók. Ennek ellenére pl. az állami gondozási díjhátralék a már ismert okok miatt a vizsgált időszakban sem csökkent. Allócszközgazdálkodás, műszaki ellátás Az állóeszközök (épületek, gépek, berendezések) kihasználtságának helyzete, karbantartása, felújítása változatlanul a figyelem központjában állt. A nem kellően kihasznált intézmények esetében (csecsemőotthonok, bölcsődék) összevonással, a helyiségek más célra történő átprofilírozásával igyekeztek biztosítani a megfelelő kihasználtságot. A gépek, műszerek hasznosítása általában megfelelően ítélhető. Több intézményben azonban a tett intézkedések ellenére jelentős a használaton kívüli eszközök mennyisége (Tétényi, v Korányi S. kórházak). Felújítási, karbantartási feladataikat az intézmények a műszaki és szakmai szempontok alapján kialakított rangsor szerint közép távú, illetve éves tervekben rögzítettek. Alapvető probléma, hogy a fenntartásra tervezhető pénzeszközök, illetve a felújítási célokra biz- , tosított előirányzat nem nyújtott fedezetet a szükséges feladatok megvalósítására. Általános gyakorlattá vált, hogy a kerületi tanácsok és az intézmények a gondok enyhítésére mobilizálható péneszközcik döntő részét állagmegóvásra fordították, de terveiket így sem tudták mindenütt maradéktalanul megvalósítani. Csökkent a kivitelezői kapacitáshiány és mind jellemzőbb, hogy a kivitelezők kiválasztása több árajánlat figyelembevételével történik és gyakrabban kerül sor a versenytárgyalás útján elnyert kivitlezői szerződéskötésre is. 2 IP ^
