1986. március 25. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

14

A program-tervezetben foglaltak szerint - az országos iparfejlesztési politikával összhangban - az elsődleges cél a jövedelemtermelő- és exportképesség növelése, melynek megvalósításához gyor­sítani kell a műszaki fejlesztést, a termékszerkezet átalakítását. Ehhez az szükséges, hogy a fő­városban is elsősorban a helyi adottságok hatékony kihasználására képes ipari tevékenységek fej­lődjenek. Ezek a kvalifikált munkaerőt, kutatást, és műszaki fejlesztést, nemzetközi kapcsolato­kat igénylő, ugyanakkor anyaga energia? valamint munkaerőtakarékos technikát, technológiát alkalmazó tevékenységek. A szabályozó rendszer, a termelő infrastruktúra kapacitás korlátai és a fokozódó környezet- védelmi követelmények együttes hatására nő a fővárosi ipar szelektív fejlesztésének kényszere. A budapesti ipar fejlesztésében a vállalati kezdeményezések mellett, a központi fejlesztési és cselekvési programoknak is jelentős szerepe lesz. A fővárosban várhatóan intenzíven fejlődik a gépipar, ezen belül a híradás-és átviteltechnikai berendezések, az elektronikai alkatrészek, a számítástechnikai eszközök, automatikák, közleke­dési eszközök gyártása. A vegyiparban és a könnyűiparban erőteljes szelekció érvényesül. Tovább­ra is fejlődnek a gyógyszeripar, illetve a könnyűipar magasabb képzettséget igénylő, minőségi ter­mékeket előállító tevékenységei, mint például a kikészítés, a gyártás- és gyártmányfejlesztés. A visszafejlesztés, illetve a termelő tevékenység vidékre telepítése elsősorban a vegyipar környe­zetszennyező és a könnyűipar kvalifikáltságot nem igénylő tevékenységeit érinti. A vállalati el­képzelések szerint Budapesten megszűnik a kénsav és szuperfoszfát gyártás, vidékre telepíti, illetve ott bővíti munkaerőigényes kapacitásait a textil; a textilruházati és a cipőipar. A felmérések szerint jelenleg mintegy 100 telephelyen folyik olyan ipari tevékenység, amely környezetszennyező, illetőleg ütközik a főváros lakásépítési, városrekonstrukciós, vagy egyéb városrendezési elképzeléseivel. E konfliktusokat a gyártási technológia korszerűsítésével, környe­zetvédelmi berendezések alkalmazásával, indokolt esetben a telephelyek, tevékenységek meg­szüntetésével, Budapestről való kitelepítésével, illetve fővároson belüli áttelepítésével kell fel­oldani, melyre a fővárosi ipar kidolgozás alatt lévő racionalizálási programja keretében részletes javaslat készül. A javaslatokat össze kell hangolni a gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóz­tatására készülő országos programmal és indokolt a végrehajtást központi támogatás biztosításá­val is elősegíteni. Az ipar fejlődését a fővárosi infrastruktúra teljesítőképessége és a kedvezőtlen munkaerőhelyzet alapvetően befolyásolja. A vállalatokkal az eddigieknél erőteljesebben kell érzékeltetni, hogy a , munkaerő, a víz-és energiaigényes ipar fejlődése Budapesten kemény korlátokba ütközik. A Fő­városi Tanács hatáskörében elsősorban a vízzel és területtel való takarékosságra, a kibocsátott szennyvizek előkezelésére és a légszennyezés mérséklésére kell ösztönözni a vállalatokat, követ­kezetesebben alkalmazva a hatósági, szükség esetén a pénzügyi szankcionálás eszközeit. (Pl. fo­gyasztási kontingensek előírása, progresszív víz-, területhasználati díjak, környezetvédelmi bír­ságok kivetése). SLdk * 3. Építőipari kapacitáshelyzet alakulása Budapest további fejlődésének egyik feltétele, hogy a fejlesztési, fenntartási és felújítási felada­tokhoz szükséges építési kapacitások megfelelő mennyiségben és összetételben rendelkezésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom