1985. május 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
14
— ~ __ —I \ ^ hatására a 0-14 éves korosztálynak a lélekszámú 30 százalékkal, a munkaképes koron túliaké pedig csaknem 9 százalékkal lett nagyobb. Egyszersmind a munkaképes kordáknak a száma több mint 5 százalékkal csökkent. A hetvenes évtizedben az övezet népessége - miközben a természetes szaporodás és a bevándorlás lassuló ütemű volt - az országos átlagnál továbbra is gyorsabban, csaknem 70 ezer emberrel (348 ezerről 415 ezerre) szaporodott. Ezen belül leggyorsabban (40 százalékkal) a 0- 14 éves korosztály gyarapodott, és - Budapesttől eltérően - 15 százalékkal nőtt a munkaképes korosztályba tartozó népesség száma is. Ezek az irányzatok sokban eltérnek az országostól, s azt jelzik, hogy az életkor szerinti szerkezet megváltozása és az abból adódó infrastrukturális szükségletek az övezetet az átlagosnál jóval erőteljesebben érintették. 1981 — 1983. között az övezet népessége további 9 ezer emberrel szaporodott és elérte a 424 ezer főt. Fővárosunk munkaerőhelyzetére tartósan jellemző volt, hogy a kínálatot meghaladta a munkaerő-kereslet. A hiány elsősorban a fizikai - különösen a több műszakban, kedvezőtlen munkakörülmények között, nagyüzemi munkahelyeken, a közlekedésben, az egészségügyben, az oktatásban és az clelmiszer-kereskedelemben - dolgozók körében vált jellemzővé. A főváros munkaerő-ellátása érdekében az évtized derekától a több mint 150 - többségében Pest megyei - települést magában foglaló napi munkaerővonzási körzetben korlátozni kellett az iparfejlesztést és ipartelepítést. A fővárosba naponta érkező ingázóknak a száma (205 ezer fő) az évtized során nem * ' változott, ezen belül az övezetből bejáróknak a száma 101-ről 108 ezerre növekedett. 2. A termelőágazatok fejlődését az jellemzi, hogy a bullapesti iparban foglalkoztatottaknak a száma 1970-1983 között az országosnál nagyobb arányban, mintegy 240 ezerrel (41 százalékkal) csökkent. A budapesti székhelyű vállalatok számos tevékenységet j J vidékre telepítettek, illetőleg pótlólagos munkaerő-szükségletüket vidéki telephelyeken elégítették ki, s folytatódtak - lassuló ütemben - a központilag támogatott ipar- kitelepítések is. A budapesti iparban foglalkoztatottaknak egy része - az agglomeráción belül - más ágazatokban helyezkedett el. A Budapestre települt iparnak az aránya a hetvenes évtizedben az ország iparában foglalkoztatott létszám alapján 34-ről 24 százalékra, az állóeszközök bruttó értékét te- . kintve 28-ról 22 százalékra csökkent. Az iparirányításnak Budapestre való összpontosulása azonban továbbra is jellemző maradt. Az ipar szerkezete - elsősorban a központi fejlesztési programok és a felújítások eredményeként — korszerűbbé vált. Továbbra is meghatározó (90 százalékos) arányt képvisel a feldolgozó ipar; ezen belül a leglendületesebben a műszer-, a gyógyszer- és a híradástechnikai ipar, valamint a villamosgép- és készülékgyártás fejlődött. Az övezet ipara a hetvenes évtizedben legfőképp extenzív módon fejlődött, s új ipari üzemek is létrejöttek, illetőleg a régebbiek kibővültek. Az övezetben az ipari állóeszköz-állomány a fővárosi üzemek átlagához viszonyítva kevésbé avult, a feldolgozó iparban a termelési értéknek és az állóeszközöknek az aránya alapján meghatározó mértékű a kőolaj-feldolgozás, a gép- és a villamosenergia-ipar,
