1985. január 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
8
mintegy negyede komfort nélküli. A felépült lakások 62 százaléka állami lakás, ennek aránya és mértéke a lakásépítésre fordítható tanácsi fejlesztési eszközök csökkenése miatt az utóbbi években sokkal (1984-ben mintegy 30 százalékra) mérséklődött, ezzel egyidejűleg azonban növekedett a magánerőből való lakásépítések aránya. A csökkenő államilakás-épités és a magánerőből való lakásépítés egyre növekvő költségei miatt a fiataloknak és a legkisebb jövedelmű családoknak a lakáshoz való juttatásában nagy feszültségek tapasztalhatók. A közelmúltban megkezdődött a fővárosi telekgazdálko- dási rendszer korszerűsítése. 1971 — 1980 között 61 ezer tanácsi kezelésű lakást újítottak fel. Az 1980-as évek elején meggyorsult ez a folyamat, és 1983. év végéig csaknem 30 ezer lakást újítottak fel, s megközelítőleg 35 ezer lakást korszerűsítettek. A fővárosi lakosságnak mégis majdnem az egyötöde - elsősorban a belső kerületekben - leromlott állagú, korszerűtlen lakásokban él. Az övezetben az évtized során 30 ezer lakás épült fel, nagy többségük (85 százalékuk) magánerőből; a lakásállomány mintegy 25 százalékkal gyarapodott. Az állami lakások építése az övezet városaira és néhány kiemelt szerepkörű nagyközségre összpontosult. Az állomány alapterületc és szobaszám szerinti összetétele javult, az átlagos alapterület a fővárosi lakásokét több mint 30 százalékkal meghaladja, s nagymértékben csökkent az egyszobás lakások aránya. A magánerőből való lakásépítéshez kapcsolódó infrastruktúrát egyre növekvő arányban a lakosság saját erejének bevonásával fejlesztették. 1981 és 1983 között az övezetben 10700 lakás épült fel (ezzel az övezeti települések lakásállománya 140 ezerre nőtt). Az állami lakásépítés aránya rendkívül alacsonyra (5%) csökkent. A viztermelő teljesítmény az 1970. évi 860 ezer m3/nap értékről 1983-ra több mint 1,4 millió m3/napra növekedett, s ilyenformán egyre biztonságosabban látja cl a fővárost és az övezet tíz települését. A meglévő ivóvíztároló teljesítmény 330 ezer m3 (a napi átlagtcrmclésnck 35 százaléka). Az övezeti települések többségét térségi vízművek, regionális ellátórendszerek látják el. A vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakásoknak az aránya a fővárosban 85 százalékról 1983-ra 95 százalékra növekedett; az övezetben ez az arány 52 százalék. A főváros belső kerületeiben a vízvezeték-hálózat felújításának üteme elmaradt a szükségestől. A fővárosban a csatornázás nem tartott lépést az ivóvízellátás fejlesztésével. A közcsatorna-hálózatra kapcsolt lakásállomány 76 százalékról 1983-ig 82 százalékra növekedett. A csatornahálózat nagy hányada elavult, s a keletkező szennyvíznek az 1984-ben > elkészült Észak-pesti tisztítótelep üzcmbehclyczésévcl is csak mintegy 20-22 százalékát tisztítják biológiailag. Az agglomeráció családi házas településein a szennyvizeket javarészt helyi megoldással helyezik cl és kezelik, ezért ott a talaj és a talajvizek szennyeződnek. Az övezetben a közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakásoknak az aránya mintegy 12 százalék. A fővárosi csatornahálózat az övezetben keletkező szennyvizekből jelenleg csak a kerepestarcsai kórház szennyvizét fogadja. A \\\lamosencrgiával való ellátás elvileg teljeskörű, a kisfeszültségű hálózatok fejlesztése azonban nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel, ezért bizonyos körzeteket , 5
