1983. június 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
383
» ' .- 3 T. Tanács! Az egyetértés kifejezése mellett indokoltnak tartjuk néhány általános kérdésben a Bizottságnak véleményét és álláspontját ismertetni. Az épitőipari kapacitás növelése érdekében tett erőfeszítések hatására az épitőipari kapacitás és a szükségletek között az ellentmondás csökkent, de nem szűnt meg. Változatlanul a kiviteli kapacitások megszerzése egyike a legnehezebb feladatoknak, különösen egyes fejlesztések és a karbantartások tekintetében. Sok esetben ez a feszültség hiúsította meg a terv teljesítését, vagy kellett a munkálatokat menet közben átcsoportosítani. Szembetűnő, hogy az épitőipari kivitelezéseknél mutatkozó lemaradások elsősorban az egészségügyi ágazatot sújtják. Erre vonatkozó adatokat a jelentés tartalmazza, de számos ilyen elmaradással találkoztak Bizottságunk tagjai személyes ellen'.V _ őrzéseik alkalmaval is. A határidő be nem tartása a kivitelezőkre nézve ritkán jár számottevő hátránnyal. Viszonylag kevés a kötbérezés. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kivitelező építőiparban dolgozók száma változatlanul jelentősen csökken és a termelékenység növekedése, - szakmánként eltérően - nem pótolja a létszámveszteséget. Az építőiparból való elvándorlást veszélyes jelenségnek tartjuk, mert nem biztos, hogy az uj munkahelyen elérhető teljesítmény a régivel legalább azonos, ugyanakkor a jövedelem álta- , Iában magasabb. Tovább kell vizsgálni az elvándorlás okait, keresni kell a létszám megtakaritás lehetőségeit és módjait. A kapacitáshiány vizsgálatánál feltétlenül elemezni kell a munkaidő kihasználtságát. Tapasztaltuk, hogy ez esetenként nagyon rossz /János, Újpesti, Róbert K. krt-i kórház/. Az általános munkaerőhelyzet. 1982-ben sem normalizálódott. Véleményünk szerint a létszámmozgás iránya nem felel meg a kivánat tosnak. I Jl 3K _ w-—--------------- re1--------'
