1983. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
154
\ I ellenére sem kivánják megvásárolni az általuk lakott lakást, többnyire anyagi okok miatt. Ezekre is figyelemmel, gondosan és humánusan kell előkészíteni a tanácsrendeletet. Azt javasolja, hogy a tanácsrendeletben nagyon pontosan határozzák meg a "megfelelő cserelakás" fogalmát, mert ennek hiányában a biróságok munkája igen megnövekszik, az ilyen perek miatt. Megnyugtatónak tartja a nyugdíjasok tervezett védelmét, de azt javasolja, valamennyi nyugdíjasra terjedjen ki a kiköltöztetés elleni védelem, hogy idős korban ne kelljen a megszokott környezetükből kiszakítani őket. Az előterjesztés 2. oldalán szereplő e./ pont tartalmának pontosabb megfogalmazását kéri, majd azt az alternatív javaslatot támogatja, mely szerint a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken csak a kettő- nél több lakást tartalmazó házingatlanok ne kerüljenek eladásra. Egyetért azzal a javaslattal is, hogy azon házingatlanok közül, amelyek tartószerkezete bauxit-betonból készült, az eladási tilalom csak az egynél több lakást tartalmazó épületekre terjedjen ki. A 9. oldal b./ variációjával ért egyet, s helyesnek itéli a kerületi végrehajtó bizottságok jogosultságának növelését. Elmondja, hogy a X. kerületben a városszéli telepen 232 bérlemény van, és innen 197 bentlakó bérlő jelezte már vásárlási szándékát. Az ingatlan eladások átfutási idejét véleménye szerint növelni fogja az a tény, hogy az eladható lakások nagy része tömbtelken helyezkedik el, s a telek rendezés sok időt vesz igénybe. Végezetül elmondja, hogy az előterjesztés alapos és színvonalas, a társadalmi vita során elhangzó észrevételek és javaslatok segitik a jogalkotókat a legcélszerűbb szabályok kidolgozásában. i h. Zsigmond Attila: a II.kerületi tanácstagi csoport nevében elmondja, hogy az előterjesztők jól ítélik meg a kérdés társadalompolitikai jelentőségét. Nagyon helyesnek tartja, hogy az előzetes elgondolásokat a Tanács elé terjesztették. A tanácsrendelet megalkotása eredményeként jogosan feltételezhető a fővárosi lakások állapotának javulása, az ingatlankezelő vállalatok nyomasztó gondjainak mérséklődése és tevékenységük koncentrálhatósága.- 16 I
