1982. június 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
202
’ normákat, felhasználták a veszteségidok, az egész- és törtnapi hiányzások csökkentésében, a műszaki fejlesztés lehetőségeiben, a munkafegyelem javításában rejlő tartalékokat. A körültekintő felkészülésre utal az is, hogy 1982. első negyedévében a munka termelékenysége javult. Bár az egy főre jutó teljesített munkaórák száma az iparban 3,8 %-kal csökkent, az egy foglalkoztatottra jutó termelés volunene 4,6 %-kal /az 1 órára jutó 9,1 %-kal/ haladta meg az előző év azonos időszakát. Kedvezően alakultak ezek a mutatók az építőiparban is, ahol 3,4 %-os egy főre jutó teljesített munkaóra-csökkenés mellett az eoy főre jutó termelés 1,9 %-kal növekedett. Az ötnapos munkahét bevezetésének jellemzően kedvező fogadtatása mellett tapasztalható volt meg nem értés is. Annak ellenére, hogy a munkaidőalap kímélése deklarált követelmény volt, a dolgozók egy része elsősorban a napi munkaidő meghosszabbodása miatt minősítette előnytelennek az uj munkarendet. Elégedetlenség nutatkozott helyenként azért, mert az ebédidő a munkaidőt már , nem terhelheti. Az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók körében hely- zeti előnyük relatív romlása okozott gondot. Előre is látható volt, hogy a még oly gondos felkészülés sen lesz elegendő az évtizedek során kialakult társadalmi szokások gyors és gyökeres megváltoztatásához. A megnövekedett szabadidő kihasználásának gyakorlata - mind a lakosság, mind a feltételek oldaláról - még kialakulatlan. Az uj munkarend érthetően fokozta azt az i- gényt, hogy a hét végi szabadidőt a családok együtt tölthessék el. Ez megnehezítette azoknak az ágazatoknak a helyzetét - különösen a jelentős számban nőket foglalkoztató munkaterűleteken - ahol a működés folyamatos fenntartása, de legalábbis a szombati munkarend /nyitva tar tás/ nem volt elkerülhető. Ezzel is magyarázható, hogy a lakosság véleményében, hangulatában sajátos kettősség jelenik meg. A hét végén "pihenő" ember elvárja, hogy a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek minél szélesebb körben álljanak ekkor is rendelkezésére, ugyanakkor, mint "dolgozó", hét végi igénybevételének visszaszorítását szorgalmaz- za. Hasonló kettősség figyelhető meg egyes munkáltatók, társadalmi /érdekképviseleti/ szervek magatartásában is, amikor az uj munkarend bevezetését helyileg szabályozzák, vagy más területek munkarendjét minősitik. Tapasztalható helyenként a problémák eltulzása, általánosítása is és előfordul, hogy korábban is létező gondokat, kétségtelenül meglévő feszültségeket - indokolatlanul - az ötnapos munkahét bevezetésével magyaráznak. Ezeket erősítették az év ele- i je kedvezőtlen időjárásával is összefügqo közlekedési nehézségek, valamint a tömeges áttérés első hetében tapasztalt - elsősorban a vásárlói igények ismeretének kezdeti bizonytalanságaira visszavezethető - hétvégi kenyér- és tej-ellátási zavarok. A tömegkcnmunikációban, de a helyi politikai munkában /loO—— ~ i
