1982. március 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

148

> '

Az elmúlt 30 év lakótelep-épitését áttekintve megállapítható, hogy szükségszerű utat jártunk be, mellyel szemben más alternatíva reálisan nem vetődhetett fel.

A lakásépités mennyiségének növelése sürgető társadalmi igény volt. A lakásigények kielégítése, a lakáshoz juttatás, politikai kérdéssé vált. A műszaki és gazdasági feltételek, ezen belül az építőipar eszközállománya, termelési szerkezete meghatározó adottságként érvényesültek. A lakótelepépités, a "lakótelepi” forma a lakásprobléma legalkalmasabb megoldásának mutatkozott.

II. A lakótelepekkel szembeni kritika összefoglalása és minősítése

A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglalta }

koztatni. Ez a jelenség közéletünk egészére jellemző, építő szándékú kritikai szellem széleskörű kibontakozásának kereteiben nyilvánult meg, de lényegében két objektív tényezőre is visszavezethető:

Ebben a korszakban a lakótelepek egyre hangsúlyosabb megjelenésükkel, fokozódó mértékben meghatározó szerephez jutottak a város egészének fejlődésében és a város arculatát, esztétikai megjelenését Is alakították.

Ebben a korszakban épültek az első 10-15 ezer lakásos, igazán nagy lakótelepek, melyek integrálták és a korábbinál élesebben juttatták kifejezésre a - problémákat.

Az 1970-es évek második felében - még napjainkban is - a lakótelepi kritikák szélesedtek és szélesednek, egyre több elemet ölelnek fel és gyakorta nemcsak a tényleges, elkerülhető hibák ellen irányulnak. A lakótelepeken élő emberek százezreinek véleménye viszont arra utal, hogy egyes problémák távolról sem vetődnek fel olyan élesen, vagy társadalmi méretekben, mint ahogy az a "külső" birálók részéről elhangzik, ugyanakkor a lakók olyan észrevételeknek is hangot adnak, amelyet- 8 _______^_______________________________________ i_____________________________________________.