1982. március 23. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

145

fejlődésére olyan mértékben, hogy az a beépítésekre nézve meghatározó követelményekben érvényesüljön.

Legújabb lakótelepeink területfelhasználásában jelentős szerepet játszó egyéb tényezők Aözintézmények, zöldterület/ a 60-as években még nem váltak a beépítés meghatározó elemévé.

A beépítéseket három épülettipus jellemezte. A 4-5 szintes háromszekciós sávházak /észak-déli. Illetve kelet-nyugati tájolással/ és egy kocka-, illetve pontház, amelyik kezdetben 4-5 szintes, majd a korszak második felében - a sávházakat megelőzve - 9-10 szintes. Egy-egy lakótelep ebből a három épülettipusból, a peremkerületekben történő beépítésnél gyakorta két tipusból valósult meg.

A közintézmények beépítésénél a külsőbb fekvésű lakótelepeknél az üzleteket,

, gyermekintézményeket stb. a lakótömbök peremére, néha a szomszédos tömbökből kisajátított 1-2 telekre telepitették. A központi fekvésű lakótelepeknél a közösségi létesítmények önálló épületbe kerültek, a lakóépületek által közrefogva.

A zöldterületek funkcionális alkalmassága - a korábbi keretes beépítés építészeti rendszerének megszűnésével - általában csökkent. Az előkertek, sétányok, ud- varok sok esetben a szabadonálló épületek környezete "hulladék területek"-ké váltak. Bekövetkezett - a lakótelepek egy részére jellemzően - a zöldterületek elhanyagolása, károsodása, gondozatlansága.

> Egyes megoldások, - főként a központi fekvésű térségekben, jól Illeszkedtek környezetükhöz, a hagyományos beépítés szerves továbbfejlesztését eredményezték.

A peremkerületekben létesülő lakótelepek elkülönülése, "sziget jellege" ebben az időszakban már erősen érzékelhető volt.

A lakások minősége számottevően javult. Az egyszobás lakások aránya 25 %-ra csökkent, ami a budapesti 60 %-os átlaggal szembeállítva, az egész lakásállomány nagyság szerinti összetételének javulását eredményezte. A lakások komM 11

____ i

I ; HR i

i- 5 -