1979. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

105

Ez az arány 1938-ban - tehát a második világháborút megelőző utolsó békeévben - csak 3 % volt# Akkor tehát minden 100 bontókereset közül 97-et a férfi, hármat pedig az asszony adott be# Most 57 %-ban a felperes, a kezdeményező az asszony.

I

Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy 1938-ban a nők nagy része nem dolgozott, a család eltartója a férj volt, az asszony gazdaságilag is függő viszonyban volt férjével# Kénytelen volt tehát eltűrni annak esetleges brutalitását, alkoholizmusát# Ma a munkaképes nőknek közel 88 %-a dolgozik, anyagilag a legtöbb esetben már nem függ a férj keresetétől, önállóan is el tudja tartani magát.

Nagyon jelentős kérdés a házasság felbontása e- setén a lakás további használatának a rendezése# Itt a biró- ság egyezség megkötésére törekszik, hogy a felek a gyermek érdekét szem előtt tartva egyezzenek meg a lakás további használatában.

x

[ Megegyezés hiányában a biróság, ha a szobák külön

bejáratúak, megosztja a lakást. Nem osztja meg a külön bejáratú szobás lakást akkor, ha a férj magatartása olyan, hogy lehetetlen vele tovább egy fedél alatt tartózkodni. A birói f ' gyakorlat - helyesen - úgy alakult, hogy azt a felet jogosítja fel a lakás további használatára, akinél a gyermeket elhelyezi.

A lakással kapcsolatos perek eldöntésénél mind egységesebb a tanácsok és a biróságok jogpolitikai szemlélete. Mindkét testület arra törekszik, hogy megfékesze a lakással való manipulációkat, hogy ily módon alaptalanul senki se gazdagodjék meg. A tanácsok - nagyon helyesen - igyekeznek lelep*

/foK

I

ji - 36 -