1979. június 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

11

jutó játék-beszerzési normák szűkössége miatt a programtól ma még elmarad a játék nagy nevelő erejét kiaknázó tevékenységek és az ábrázolás színvonala. Az ének foglalkozások kedvesek, hangulato­sak, de hatásukat gyakran lerontja a rosszul kiválasztott gépzene - főleg a képzetlenebb óvónők gyakorlatában. Az iskolára való előkészítés és az otthoni környezetből fakadó hátrányok leküzdésének fontos eszköze az anyanyelvi fog­lalkozás, a környezetismeret és a "matematika". A teljesítménykü­lönbségek itt nagyok, és szorosan kapcsolódnak az óvónők képzett­ségbeli különbségeihez, de ezen felül összefüggnek a csoportok zsúfoltságával is, amely nehezíti a kisebb csoportokban való in­tenzivebb munkát és az individuális foglalkozásokat. Az óvodai program teljesítésének helyzetét vizsgáló országos felmérésben a budapesti óvodások teljesítménye az oksági kapcsolatok felismeré­sében, a gondolkodási műveletek fejlettségében, az életkoruknak megfelelő világszemléleti elemek biztonsága tekintetében az or­szág nagyvárosainak óvodásai mögött maradt. Ez az elmaradás fő­W I lég azzal függ össze, hogy az utóbbi hat év átlagában Budapesten közel kétszer akkora /2l %/ volt a képesítés nélküli óvónők ará- nya, mint a vidéki nagyvárosokban /II %/» Ezen kívül hátráltató tényező volt az -is, hogy az óvodákban dolgozó pedagógusok rendkí­vül nagy terheket vállaltak az elmúlt években. Miközben teljesen v uj szemléletű nevelési program megvalósítását kellett elkezdeniük, vállalniuk kellett a zsúfoltságot, a gyakori helyettesítések miat­ti kettős műszakot, a gyermekgondozási szabadságon lévők helyette­sítését, a képesítés nélküliek alapvető tennivalókba való beveze­tését, az uj óvodák sorozatos megnyitása miatt a nevelőtestületek t gyakori újjászervezését. Ennek a pedagógus rétegnek kellett magá­ból kinevelni többszáz uj vezetőt, illetve vezetőhelyettest. Ilyen személyi mozgás közepette nem kapott kellő kritikát a szakmai el­maradás, a merev pedagógiai szemlélet, a vezetői, a felügyeleti munkastílus konzervativizmusa. A terület elsőrendű fontosságú kér­désévé vált a tudatosabb, tervszerűbb továbbképzési és felügyeleti tevékenységgel támogatott kádermunka. Csak ezzel küzdhető le a ké­pesítés nélküliek tömeges alkalmazásából származó és még hosszabb ideig érezhető szakmai stagnálás. i _________________ . '"*"***"*

Next

/
Oldalképek
Tartalom