1979. március 27. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

246

Szeretnék néhány gondolatot felvetni.

Nagy elvtárs reggeli rádiónyilatkozata egy kicsit ösztönzést is adott ahhoz, hogy gondolatokat vessünk fel/ a koncepcióval kapcsolatban.

Az egyik: aggályom, hogy valamilyen belső ellentmondást érzek a között, amit a tömegközlekedés gyorsaságával kapcsolatban maga az előterjesztés is óhatatlanul kissé ellentmondásosan tárgyal. Utalok az előterjesztés 12. oldalára, amely szerint közlekedésünk fejlesztésében alapvető cél, hogy a közlekedési rendszer legyen alkalmas a mindenkori, egyre növekvő utazási és szállitási igények kielégitósére, csökkenjen azok időszükséglete.

Nem olvasom tovább ezt a részt. Később a / 17. oldal alján pedig van egy nehéz mondat. Nehéz, mert nem tudjuk mi rejlik mögötte. "El kell érni,hogy a naponta való utazásra fordított /átlagos idő ne növekedjék számottevően a maihoz képest."Szó- val mi gyors-villamosról, gyors-autóbuszról, a metró által fokozható gyorsaságról kS beszélünk az egyik oldalon, űe azért a koncepció szerzői is beleszerkesztették a koncepcióba ezt a tulajdonképpen óvatos mondatot. Ha nagyon nyert akarnék lenni, ez azt jelenti, hogy nem nagyon bízunk abban, hogy valóban úgy lehet gyorsítani a közlekedést, hogy a biztonságot, a kényelmet, a kulturáltságot együtt szolgálja. Logikus ós közgazdasági szempontból bizonyosan elfogadható elképzelés, hogy a metróvonalakon lehetőleg ne legyen más. Ahol elkerülhető, ahol nagykapacitású közlekedési jórmürendszerünk van, ott ne legyen autóbusz, villamos. Közgazdaságilag ez elfogadható, nem tudom azonban pontosan, hdgy egy tudományos defini7/ /"

/ C-t i-v ✓ 1 VJ