1978. június 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

244

Nem kétséges, hogy ebben az időpontban, tehát a tervidőszak közepén, 1980. végéig szóló, teljes biztonságú prognózist adni nem lehet, a VB. nem vállalkozhat rá. Ezért jegyezzük meg, hogy az előzetes jelzésekben vannak bizonytalansági tényezők. De hoz­zátesszük, hogy mivel az áremelkedések becsült nagyságrendje is többé-kevésbé bizonytalan, és az eredetileg 1 milliárdos tar­talékot már elhasználtuk: a VB. szükségesnek itéli, hogy to­vábbi 4oo milliós tartalékot képezzünk. Ez a tartalék, mint mos­tani előterjesztésünkből kiderül, rend/elkezésre áll és egyet­len uj feladattal sem terhelhető. Az a funkciója, hogy a hátra­lévő években esetleg bekövetkezendő, ma még nem látható, dön­tően árváltozásokból származó konkrét többleteket fedezzen. Ha felhasználására nem lesz szük/ség költségemelkedési okokból, ♦ akkor az eredeti célokra kívánjuk forditani, ahonnan átme­netileg elvettük. Scheich elvtárs jó példákat mondott arra, hogy milyen rend­kívüli nehézségekkel kell megküzdeni a beruházóknak, a terve­V zőkkel és a kivitelezőkkel folytatott munkájuk, azokkal való kapcsolataik során. Nem tudunk vitatkozni azzal, hogy alapve­tően más tipusu érdekeltség vezeti azoknak a szerveknek a te- • vékenységét, mint a megbízókét. Nem kétséges, hogy a nyereség­tömeg-érdekeltségi rendszer érvényesül náluk, következésképpen a vállalati formában szervezett tervezők és kivitelezők érde­ke egyértelműen mindig a magasabb nyereség elérése. Az sem két­séges, hogy a dekoncentrált munka-végzések, az elhúzódó kivi­telezések nagyobb költségemelkedéssel járnak a tervezettnél. Ugyanakkor azonban szeretnénk elmondani azt is, hogy a beruhá­B ZS Jjf i ^f 1 %& -.. _ __ ^ — - - . ' - 45/b -

Next

/
Oldalképek
Tartalom