1978. február 24. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
94
utca és a Nagy körút sarkán, tehát fővárosunknak egy forgalmas kereszteződésében 15 telepitett árusítóhelyet számoltam meg. Az a benyomásom, hogy ebben az a korábbi szemlélet mutatkozik, hogy minél több, annál jobb. Nem hiszem, hogy ez a szemlélet helyes lenne. Az sem helyes, hogy ma vitatkoznunk kell a Vili. kér. Tanács Műszaki Osztályán azon, hogy a fővárosnak ezen a helyén szük- séges-e még egy pavilon felállítása 10 m-re a dohánybolt ajtajától, éppen egy modern homlokzatú épület bejáratánál. Azt hiszem, hogy amit az 1. oldalon leirtunk, hogy a kellaténál több az utoai árusítóhely, egy kicsit határozottabban meg kellene fogalmazni a rövid távú programban is. Arra gondolok, hogy a 18. oldalon a 14. pontot célszerűbb lenne határozottabban úgy fogalmazni, hogy felül kell vizsgálni az utoai árusítóhelyeket, s határozottan slő kell Írni, hogy minden eddigi utoai árusítási engedélyt a jelzett határidőig vizsgáljanak felül, és szigorúbb mérce alapján állapítsák meg, hogy városképi ás közlekedési szempontból, valamint az ellátás szempontjából indokolt-e azok fenntartása. Hogy az előbbi példánál maradjak,. az említett csomóponton 5 virágárus, 4 hírlapárus, 3 gyümölcs- ás zöldség- árus pavilon, továbbá 2 lottóárusító ás 1 könyvárusitó pavi- Ion van. Egészen biztos, hogy az ellátás szemszögévől nézve ezek közül néhány felesleges. ! ► Az utcai árusítás tiltott, illegális formájával kapcsolatban szeretnék még néhány megjegyzést tenni. Az aluljárókban nemcsak napraforgó- és kukoricaárusítókkal találkozunk, hanem az utóbbi időben - főleg az EMKE-aluljáróban - megjelentek kosarakat ás különböző háztartási cikkeket áruló | —-----------------------------------I- 27 i