1977. június 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
436
koltnak tertja, hogy a szanálás és az életveszély esetén lakáshoz juttatott személyeknél a kerületi tanácsok méltányosságot gyakoroljanak. Helytelennek tartja azt a gyakorlatot, hogy a lakáskiutalásoknál a kelleténél kisebb súlya van az igénylő, vagy a házastársa által végzett munkának. Úgy tűnik mintha a lakásigények szempontjából a társadalmi hasznosság szinte kizárólag csal: a gyermekek számában jutna kifejezésre. Végezetül a beszámoló elfogadását javasolja. dr.Rőder Edit: Véleménye szerint a beszámoló jól tükrözi, hogy milyen kiemelten foglalkozik a Tanács a lakáskérdésekkel. A lakásgazdálkodási tevékenységgel foglalkozva azt az uj igényt emeli ki, amelyet a lépcsőzetes lakáscserék megoldása jelent# Ez olyan tevékenység, melynek jelentősége óriási, mert olyan mozgást tud előidézni a lakáscserék kielégítésével, ami más nagy fe- *' szültségeket okozó lakásproblémákat képes megoldani. Véleménye szerint a főosztálynak lakásbankként kell működnie, mert hathatós mozgás csak akkor várható ezen a területen. Ezután foglalkozik a birói Ítéletek végrehajtásával, a jogszabályok és jogpolitikai irányelvek alkalmazásával, a méltányosság gyakorlásával. Fontos feladatnak tekinti azt, hogy az elsőfokú államigazgatási eljárásban kellőképpen tisztázzák a tényállásokat. Ennek megfogalmazását kéri a határozati javaslatokban. Tenaészetesen ez többletmunkával jár és igy nem lehet betartani a 3o napos ügyintézési határidőt, de összességében ez munkaidő megtakarítással is jár. Végezetül kiemeli, hogy a határozati javaslatok differenciáltak és magas színvonalon megfogalmazottak, 8 alkalmasak arra, hogy elfogadásukkal a főosztály munkája még hatékonyabb legyen. Müller Károly: A XIII. kerületi tanácstagi csoport nevében elmondja, hogy a beszámoló jól tükrözi a főváros lakás- helyzetét és a leirt megállapítások egybeesnek saját tapasztalataikkal. A meglévő lakások elosztásával, foglalkozva kifejti, hogy a hírközlő szervek nem mindig tájékoztatják megfelelően, objekti- ven a lakosságot a lakásszám tényleges alakulásáról. Gondot jelent, hogy a sulyossági mutatók megállapításában a várakozási idő a szükségesnél kevesebbet jelent, igy a hosszú ideje várakozók körében ez >- 8 — i iJ 9 -
