1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
19
meg»85«jrae.tt személyi tulajdon yvirtíOanitác^val. A NE31-lMrt4ruz<'.+. .1 xííxijvmtatást ad a jogalkalmazó szerveknek az ilyen viták igazságos és törvényes eldöntésére azzal, hogy kimondja, hogy a kisajátitottnak a tényleges kárét kell megtéríteni. Köztudomású, hogy a kisajátítás közérdekből történhet. Az ilyen perek viszonylag nagy száma összefüggésben van azzal a nagy lendülettel folyó épitőmunkával, lakás- és útépítéssel, amely társadalmunkban ar utóbbi évtizedekben végbemegy. A felszabadulás előtt a budapesti lakások túlnyomó többsége szoba-konyhás, komfort nélküli lakás volt. Nagy t * volt a lakáshiány, a zsúfoltság. •• A lakásigények mielőbbi, a modern lakáskultúrának megfelelő kielégítésére lakótelepek létesítése a legalkalmasabb megoldás. A lakótelepek kialakítása a főváros külső, olyan kerületeiben történt és történik, amelyekben számtalan személyi tulajdonban álló telek, családi ház is volt és van. Ennek következtében ezek az ingatlanok kisajátítás alá estek, amit igen sok esetben kisajátítási kártalanítási per követett. E perek száma - az irányáraknak 1970-ben történt rendezése ellenére is - még mindig elég nagy. A kártalanítási összeg megállapításánál messzemenően figyelembe veszi a biróság a jogpolitikai irányelveknek azt az előírását, hogy a kisajátítást szenvedőnek a tényleges kárát kell megtéríteni. A tényleges kár megállapításánál nagy szerepe van a forgalmi értéknek. A forgalmi értéket minden spekulációs áremelkedéstől függetlenül kell megállapítani. Ennek érdekében a Fővárosi Biróság ilyen ügyekben eljáró szaktanácsa a kisajátított ingatlanoknál nyilvántar- , tást vezet a kerület, az utca, a helyrajzi szám pontos feltüntetésével. Ebben a nyilvántartásban feltünteti a kisajátítás időpontját és a megítélt kártalanítási 0 | n M l- 16 -
