1974. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
101
\ a vádirat-szerkesztés, a vádemelés és a bírósági eljárás hosszú időt vesz igénybe. Sajnos, a felderített gazdasági bűncselekmények száma jóval kisebb, mint az elkövetett gazdasági bűncselekményeké. Még valamit! A felderítés is sokkal nehezebb, mint egy sima lopás, csalás, sikkasztás felderítése. Egy üzérkedés!, s egy korrupciós ügy felderítése nagyon nehéz, és bizony, a vélik való megbirkózás nagyon megerőltető feladat elé állítja a nyomozó • szerveket is, ax> bíróságot is. * lég egy összehasonlítást1 Ha'a kapitalista renuszerS ben a gyáron belül valami történik, a tulajdonos loo százalékig \ kinyomozza, es kirúgja az illetőket, vagy pedig átadja a rendőrségnek őket. De mi történik nálunk, a szocialista rendszerben, amix kor az általam is említett büneaövetségnek egyik tagja a gyár egyik vezetője, főosztályvezetője, vagy gazdasági igazgatója? Az fogja T majd prezentálni a rendőrségnek a kinyomozott bűncselekményt? Nem. Inkább igyekszik eltussolni, megsemmisíteni, eltüntetni a nyomokat. Sokkal nehezebb tehát a szocialista rendszerben a rendőrség, a bíróság dolga, a gazdasági bűncselekmények kinyomozásában, mint a tőkés rendszerben. De megbirkózunk vele, és az újságok gyakran írnak arról, hogy X. Y, bár bizonyos gazdasági funkciót töltött be, ha a bűn útjára tévedt, megkapta megérdemelt büntetését. Rőder Edit jogásztársammal nagyrészt egyetértek. Az elvi kérdésekkel egyetértek. Az elvtársnő arról beszélt, hogy a ki- sajátitási kártalanítás lényegében nagyon helyesen nem más, mint egy kényszer adásvétel, amikor a közérdekből kisajátítást szenvedőt x* eladásra kényszerítik. Utat, vasutat, lakótelepet építenek, a kis családi házak tehát el kell adni. Kényszer adásvétel. A szabályok tehát olyanok, mint az adásvételi szabályok. A kisajátítást szenvedő nem nyerészkedhet. Ezért úgy van, ahogy Rőder elvtársno monJo / x 1 J B _____________________________________________________________________________________________ 2 4.
