1973. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

231

f

^ ten. Ebben a tekintetben 0z ország jövőjét reprezentáljuk egy

kicsit, hiszen az elöregedés mértéke sehol sem olyan nagy, mint itt. Az itteni formák tehát másutt is használhatok lennének.

v

x

Hogy mennyire fontos volna mindezt számba venni,

’ V arra csak egyetlen példát! Miért van az, hogy az egészségügyi

osztály kénytelen foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyeknek egy része, mint jelzik is, számukra idegen terület?! Gazdasági irá- ^ nyitó kérdésekkel olyan kerületekben, amelyekben a szociális foglalkoztató munkája nagyon kiterjedt?! Vagy a börtönből sza*■ badultak utógonuozása az egészsogügyi osztály keretében vajon

megoldható-e?

Valószinü, hogy ha az idősek gondozásának olyan difw

v ferenciáltabb formái alakulnak ki, mint amelyekre eddig minden

iu

felszólaló utalt, akkor elférnek-e egy egészségügyi szervezeti keretben? Hiszen jellegét tekintve, messze meghaladja azt, amit akár erőszakkal is, az egészségügyi munka természetét figyelembe%

véve, oda be lehet rakni. De még akkor is látnunk kell, hogy a

i . > «

jövőben kinövi ezt a szervezeti keretet.

Hogy tehát koncepcionálisan, egymással összehangol■ x

tan lehessen megoldani a problémákat, azért kellene a feladato- ( kát számba venni. Azt gondolom egyébként, hogy a Fővárosi Tanácsnak meg kellene rendelnie, vagy el kellene kérnie a társadalombiztosítási főigazgatóságtól a nyugdíjasokra vonatkozó előre — számított adatokat, a következő ötéves tervre, mert azok ott

*

rendelkezésre állnak. Én már megpróbáltam máshonnan megszerezni.

± A kormegosztásban, a foglalkoztatási viszonyban gyakorlatilag megszűnik, vagy igencsak zsugorodik 1980-ra az özvegyi nyugdi- v jasok száma. Mennyire más egy olyan népességcsoport - a nőké -,

amely mögött 15-3o évi munkaviszony áll saját jogon, mint az >

; ZV ’ '

JwBHpjBHiHWBM • *

\ 73-