1973. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
229
\ \ I És ha minden felnőtt családtag iskolába jár, vagy kereső?! Ha meggondoljuk, hogy erre mi a szociális otthont ajánljuk, hozzátenném, hogy a szociális otthonokhoz való viszonyulás egy kicsit '■v ' azért differenciáltabb képet mutat. , Átszámítottam százalékban azt a statisztikai adat^ kört, amely a szociális otthonokban elhelyezettek kormegoszlására vonatkozik. 1968 és 1972 között az emelkedő szociális otthoni elhelyezettek száma mellett is a 70 éven aluliak száma 13 százalékról 3 százalékra csökkent, vagyis feltehető, hogy a szociális otthon a jövőben még jellegzetesebben a 70 éven felüli kor% osztály által igényelt forma lesz. De a 70 éves korosztály alatt a sokszor betegeskedő, de nem egyszer még részlegesen munkaképes idős korút a családon belül kell ellátni. Erre azonban nem tudunk W • házi gondozónőt adni, még akkor sem,ha megfizetnék. Farkasinszky elvtárs után én is mondhatnék példát arról, hogy minden áldozatot meghoznának a felnőtt gyerekek, csak éppen ki gondozza az időst!2? I V A másik az, amit Wittmann elvtárs mondott, hogy minden lehetséges eszközt, még illegális eszközöket is felhasználnak arra,hogy ne otthon maradjon a gondozásra szoruló beteg, ha- kórliázi nem xhkxxxxX8xh*x ágyat kössön le, holott kórházi ápolásra nem szorul. El kellene jutniok a családhoz azoknak a "szolgáltatási formáknak", amelyek az idős gondozottakon segítenének. Ezek a formák pillanatnyilag éppenséggel kezdeti állapotban vannak nálunk. Még az öregek napközi otthona az, amelyben hallatlanul ! sok perspektivikus lehetőség rejlik, de még az is csak azok számára van nyitva, akik anyagilag rászorultak. De a családban élő időst is el kellene látni meleg ebéddel/ mert a lakosság negyedéről van szó. A konyhák nem egyszerűen csak ebédet adnak, í _____________________________________72A . ...' -r'~
