1973. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
221
. L 65/a. f a villamoson az időseknek, bár sokan ezt is elmulasztják. Százszor fontosabb ennél, hogy jobban meg keli értenünk az öregek világát. Azt a szükségszerű állapotot, amelyben gyengül a szem, hamarabb elfárad a láb, kihagy az emlekezet, sőt időnként a szivdobogás is. És mégis, még jobban kapaszkodik az élet után mindenki, aki megszületett. Victor Hugó fogalmaz igy: "Minden ember halálra van a Ítélve születése pillanatától kezdve. De nem mindegy, hogy hogyan és meddig tart ez az állapot". Beszélhetünk az öregekről érzelmesen, hogy mit köszönhetünk nekik, mennyire szeretjük és tiszteljük őket. Beszelhetünk arról a hatalmas gondról, amelyet % önmagában az a tény jelent, hogy a főváros lakosságának közei negyede nyugdíjas életkorú. De a ma nyugdíjasa a tegnap munkása m volt! Beszelhetünk tehát róluk, feimérhetünl^adatokat# elemezheti íf -fN/yA L TkJ,u.(aaamÁstatisztikai sorokat, -Csak egyet nem tehetünk: nem hagyhatjuk magukra őket! Az öregekről es a magatehetetlenekről elsősorban a családoknak kell gondoskodniok. Erősíteni kell ezért a csalá- dók ilyen irányú kötelességérzetét. De nem rábeszéléssel, mert sem a rábeszélés, sem a törvény és rendelet korrekciója egyik pillanatról a másikra nem fogják megszüntetni azt az állapotot, hogy sok idős embernek nem támaszai a hozzátartozók. Nem lehet f v V csak rendeletekkel, hatósági intézkedésekkel elérni, hogy sokan, akik egész életükben társtalanok voltak, azok további öregségükben sokszorosan támasz nélkül legyenek. De nem lehet ösztönözni sem ezeket az embereket azzal, hogy segits jobban magadon, mert nem tudnak segiteni magukon, őket és mindenkit, aki rászorul, a társadalomnak, a szociálpolitikai hálózatnak kell gondoznia . Amikor a Végrehajtó Bizottság megbízásából vitára _______________________uj „ A'-"' ’-Vr *■ .. ..w____ _...... . _ I
