1973. november 17. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

9

• *- 4 A tárgyilagosság követeli ennek kimondását. Természetesen tisztelettel adózunk mindazok emlékének, akik a maguk korában a haladás hivei voltak, akik 100 évvel ezelőtt az egységes Budapestet kiharcolták, világvárossá fejlődésének útját megálmodták. Elődeink városrendezési koncepciójáról még akkor is elismeréssel emlékezünk, ha jól látjuk annak osztálykorlátait . Ami érték munkájuk nyomán létrejött, azt magunkénak valljuk. így a XIX. század végén kiépült Népköztársaság útját és a Nagykörutat, számos középületet, a Milleneumi Földalatti Vasutat, a csodálatos Duna-parti panoráma kialakítását. Nem véletlen az sem, hogy a lerombolt hidakat eredeti formájukban, vagy az eredeti formát megközelítő modern kivitelben építettük újjá, mert ezek a hidak a maguk idejében nemcsak nagyszerű technikai alkotások voltak, de városunk szépségéhez is nagyban hozzájárultak.

Elődeink erőfeszítéseit és érdemeit a város kialakításában nem feledjük. Oe nem feledhetjük azt sem, hogy kik és mekkora árat fizettek mindezért. Nem feledhetjük, hogy a belvárosi paloták pompája, a budai villanegyedek és a Várhegy szépsége mögött a régi Budapest jellemző építkezési v stilusát, gyakorlatát a bérkaszárnyák levegőtlen udvari

egyszobás lakásai, a kiterjedt nyomornegyedek jelentették.

1939-ben a budapesti házak több mint felében nem volt vízvezeték, a lakások nagyobbik hányadában nem volt gaz, sőt egy részükben még a villany is ismeretlen volt. Az össz- * lakosság negyede, hatod-heted magával élt 20-25 négyzetméternyi

lakóterületen. Az a két szó, amelyre ma döbbenten figyelünk fel, amikor Oózsef Attila "Hazám" cimu versét halljuk: "háltak az uccán", - 1937-ben megszokott látványt jelölt.

A felszabadult Budapest 28 éve még emberöltőben számitva sem nagy idő, mégis egy sor olyan emlékre utalhatunk a változások kapcsán, amelyek a mai fiatalok számára szinte legendás messzeségben kodlenek.

F 1

1