1973. október 22. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
66
r ' " \ Kétmilliós nagyvárosban élünk. A nagyváros mindig is vonzotta és vonzza a kétes, élősködő elemeket. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy Budapest közbiztonsága összehasonlíthatatlanul kedvezőbb képet ad, nemcsak az amerikai nagyvárosokéihoz képest, hanem földrészünk nyugati felének nagyvárosaihoz képest is, ahol az éjszakai órákban szinte életveszélyt jelent^) ( fegyver nélkül közlekedni. Ennek megállapitása mellett is úgy érzem, hangot kell adnom annak a jogos igénvnek, hogy közrendünk, közbiztonságunk őrei lépjenek fel kellő eréllyel és határozottsággal a kisebb sulyu rendbontások, vétségek elkövetői ellen is. A budapestiek többségének érdekeit szolgálják azzal is, hogy nem engedik elharapózni a garázdaság, az utcai csendháboritás, vagy a közlekedés rendjtét sértő cselekmények szinte mindennapos eseteit. SzeA retném javasolni, hogy rendőreink határozott intézkedést foganatosítva lépjenek fel az engedély nélküli árusitókkal szemben, I értem ez alatt a főttkukorica, a pirított magvak és virágok árusítóiét, amely aluljárókban, pályaudvarokon és egyéb helyeken történik. El kell kobozni az árut, és szigorúan meg kell büntetni az árust. Nagyon sok példát hozhatnánk fel arra is,hogy egy-egy lakóház becsületes lakóit valósággal sakkban tartja egy-egy ga/ • rázda, kötekedő, mások nyugalmát sorozatosan zavaró, duvadnak nevezhető, társadalomellenes magatartásu személy. A példák, sajnos, arra mutatnak, hogy az ilyen elemek | sokszor éveken át nem nyerik el kellő büntetésüket, mert tetteik hh egyenként nem, hanem csak halmazatban tekinthetők súlyosnak. Nagyon jó dolog, hogy rendőri szerveink technikai felszereltsége ma már ott tart, hogy szinte percek alatt helyszi-
