1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
172
* * Egészen rüviuen az egészségügy problónájáróll A nelyzet itt is szomorú és méltatlan ouda >est A rangjához, egészségügyi dolgozóink, orvosaink erőfeszítéseihez. A végrehajtó bizottság dicséretes őszinteséggel tárja fel i helyzetet, amelyhez nem is fűzök kommentárt. Talán csak egyetlen adatot! Azt irja a beszámoló, hogy "A tervidőszak elején fennálló gondok érzékeltetésére elég arra utalni, hogy mig az ápolt betegek száma tiz év alatt 15 százalékkal, addig a kórházi ágyak száma mindössze 1 százalékkal gyaraoodott." Eltekintek a további ismertetéstől, mindenki elolvashatja. A tanácstag elvtársak tudják, hogy a beszámoló a továbbiakban is milyen nyiltan tárja fel azitt lévő feszültségeket. Üt mutat végiilis a szóban forgó területek helyzete? Beszélhetünk más területekről is, de mondanivalóm indokolására ez is elég, sőt s-k is. A lényeg az, hogy Budapesten nemhogy a méltó fejlődés, hanem a puszta szinten * * tartás sem lehetséges ezeken a területeken, ha néhány mutatón, rendeleten, jogszabályon, pénzügyi kereten nem változtatunk. Megerősítést kaptam erre nézve özépvölgyi elvtársnak a beszámolóhoz fűzött észrevételeiből,és örömömre szolgál, hogy ezek szerint nem túlzók, ha én is ugyanezt állapítom meg cs segitsé- get sürgetek. Visszatérve arra, hogy Nők Napja van és ezért a bőbeszédűséget is megengedtem magamnak: még egyszer szeretnék a háztartási könyve hivatkozni, bár sok helyen a férfiak vezetik. Mindig oda kell átcsoportosítanunk, ahol a legégetőbb szükség van a pénzre. Ha például gyermekbeteg van egy családban, az A kapja a legfinomabb falatokat. Lassanként ott tartunk, hogy - még egyszer elismerve a kétségtelen és rohamos fejlődést az emlitett problémákban - Ludapest az ország beteggyermekévé válr ____________________________________________________,ni________________________- 33 7
