1973. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
153
> . * 4 a szinkron a hatóság és a javaslatot tevő állampolgár között. Ezt a szinkront kell megteremteni. Van azonban negatívum, olyan része is, amikor azért nem valósul meg a javaslat, mert a szerv, amely a döntés hozására hivatott, nem igényli a lakosság kezdeményezését. Vannak olyan javaslatok, amelyek azért nem valósulnak meg, mert rossz időben hangzottak el. Végül előfordul is—is, bár a hatóság igényli a lakosság felszólalását, de nincs olyan javaslat a lakosság részéről, amely megvalósítható lenne, ami van és hasznos, annak megvalósítására pedig nem kerülhet sor. Tehát a szinkron megV teremtése a hatósági, a tanácsi gondok és a Népfront-furomok elé bocsájtott témák között ez az, ami a fejlődés irányába mutat, amely kettős célt is megvalósít. Egyfelől a nyíltabb várospolitika célhoz jutása, az elhangzott javaslatok realizálódása és nem las mértékben azt a célt is megvalósítjuk, hogy a Népfront valóban a tanácsok tömegpolitikai bázisává váljék, az ott elhangzott ja* vaslat valóban a tanácsxxHxxa munkájának szerves részét, határo# zatainak alapját képezze. Az előterjesztés foglalkozik azzal is, hogy a Ta-ó nács a jövőben is még fokozottabban kiván támaszkodni bizottságaira úgy az előkészítésben, a fontosabb határozatok előkészítésében, mint a határosatok végrehajtásában. A jogi szakirodalomban igen sok cikk jelenik meg a bizottságokról. Anélkül, hogy ennek elméleti részével próbálnék foglalkozni, kizárólag gyakorlati oldaláról közelitem meg. A tanácsi bizottságok ezen rendszere, amelyet a tanácstörvény után kiépítettünk, életre valónak bizonyult, olyan * anyagok kerülnek a bizottságok elé, amelyek az alternatív lehetőségek számtalan sorát, a variációk lehetőséget tartalmazzák.- 18 -
